| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Ujvári Csenge |
| Nagymama (jav.2.) |
|
Gyerekkoromban bütykös kezével
egy zöld kalapot tartott elénk.
Csukott szemmel húzhattunk belőle édességet.
A kalap talán nagyapáé lehetett, aki a Don-kanyarnál
meghalt,
mielőtt a fia megszületett.
Nagymama szigorú volt. Ha nem tetszett a kimarkolt
édesség,
nem húzhattunk másikat. Viszont megengedte, hogy
húsvétkor
a homokváramat féltett virágaival díszítsük fel.
Néha mesélt az életéről. Arról is, hogy tizenhat éves korában
elvitte édesanyját
a „rákmadár.”
Ekkor adták férjhez a nagyapához.
Nagymama világ életében megállás nélkül
sürgött-forgott.
Vizet hozott a kútról, süteményt sütött nekem,
salátát ültetett
a kertben,
miközben én különös kegyetlenséggel,
magamtól is iszonyodva tapostam szét
a krumplibogarakat.
Cukor nélkül itta a kávét. Keserű volt,
ahogy az élete is, de nem hallottam panaszkodni soha
az örökké fájós,
dagadt lába miatt.
Csernobil után nem tudta eladni
a piacon a salátáit. Bosszúból mind megette.
Három évvel később, a rendszerváltáskor visszakerült
a háza
egy cég tulajdonába. Ki kellett költöznie.
Szétosztotta a holmiját közöttünk.
Az üres kalapot nekem adta.
Megviselt és ráncos volt már, mint ő maga. Vagy mint
a ráfonnyadt salátái.
Öt év múlva meghalt. Nem verdes többé
mellében
a rákmadár.
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Szaniszló Judit
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
