Barta Bence
11.
2010.02.27 18:12
| Dokk Szerki -- meo-üzenet | debrecen
|
| Válasz erre | A beképzelt daganat OK, bár egy kicsit rosszindulatúnak tûnik a jelenléte a vers testében, nem találok ugyanis egészen passzoló értelmezési lehetõségeket, azaz mintha olyan labdát, olyan belakhatóságot kínálna fel (ráadásul pont a zárlatában), amit, visszatekintve úgy tûnik: nem tud végül is leütni. Túlzottan reflektálatlannak érzem ugyanis elõtte a verset, bár jelen benne egy lehetséges élményanyag, reális-átlényegített tér, de még nem áll össze igazi tapasztalatokat közlõ egésszé. Mindazonáltal bejáratott rutinra, figyelemre vall a szöveg, ami már-már gyanút kelt, de ezt nem a rosszindulat mondatja velem, azt hiszem. | 10.
2010.02.16 19:52
| Dokk Szerki -- meo-üzenet | füzet
|
| Válasz erre | A "hideg sötétembõl" birtokos személyjele ügyetlen kicsit; gondolom, hogy a "hideg sötét" megbolygatása-kisajátítása (minden értelemben) volt a cél, azonban a végeredmény nem tûnik meggyõzõnek, fõleg, ha az elõtte lévõ "kétség ujjai" félsódéros megszemélyesítésével társítjuk. Amúgy is úszik valamelyest a semmiben a vers, mintha nem merne, akarna konkretizálódni, arcot ölteni, holott attól még lehetne éteri, lebegõs. Ez a fajta lebegõsség, a mostani, azonban nem válik hasznára, hasznunkra. A "rongyos füzet" is rossz értelemben elhasznált, nem önazonos módon. | 9. 8.
2010.01.21 13:25
ip: 145.236.15.*
| B -- hsz
|
| Válasz erre | Köszönöm a háeszeket, igyekszem hasznosítani õket. A "portásnõ"-rõl írottat külön. | 7.
2010.01.20 02:44
| Dokk Szerki -- meo-üzenet | portásn?
|
| Válasz erre | Bence, ez egyelõre inkább egy sajtpapírra írt novella-vázlathoz hasonlít, ahol a szóban forgó fõszereplõrõl(portásnõ) kiderül a végén, hogy õ igazából nem is az akinek hiszik(portásnõ), de már késõ, mert közben meg lelépett a kulcsokkal. A viccet félretéve: biztos, ami biztos, nem túl sok dolga van az olvasónak a szöveggel és ez fõleg azért hiba, mert a vége sincsen kihegyezve; én körülbelül a felénél úgy gondoltam, biztosan a végén lesz valami meglepõ, meghökkentõ. Természetesen nincs semmiféle elõírás arra vonatkozólag, hogy hogyan kell vagy illik befejezni egy verset/szöveget (illetve nem szabad hogy legyen), de ön itt mindent "bevégez" helyettünk, a történet túl lapos, sem meglepõdni, sem meghökkenni nem tudok rajta. Így talán nem is több egy két elõadás közé szorult folyosói beszélgetés kivonatánál. Ha megfogadja tanácsomat: én a címet átírnám, "törölném" a portásnõt, hogy személytelenebb legyen, inkább csak sejtetném, találja ki az olvasó ki õ, és mit csinál. Találja ki az olvasó, hogy "hol vagyunk", és miért fontosak a kulcsok, így talán a csoporttársak említése is felesleges lenne. Mondjuk így kezdeném: "igazat adok neki csak úgy/ ne tartózkodjanak egyik/teremben sem/tanulják meg hogy van/házirend/tanulják meg..." mindenesetre ez még nálam mulandokk | 6.
2009.12.23 14:03
| Dokk Szerki -- meo-üzenet | egy perc
|
| Válasz erre | Ígéretes, de egyelõre kevésnek tartom az ívet, egy hasonlat, egy kép, egy gondolat. Tovább kellene írni.
jt | 5.
2009.12.21 17:10
| Dokk Szerki -- meo-üzenet | viszony
|
| Válasz erre | Van erõ ebben a versben, úgy tûnik. Legalábbis okvetlenül állásfoglalásra, viszonyulásra késztet. Azonban jó néhány olvasás után azt gondolom, ez az állásfoglalásra késztetõ erõ leginkább csak a vers alaptémájából adódik. Persze, kényes téma ez - de önmagában a kényes témák megjelenítése még nem garantálja a szöveg sikerét, hosszabb távú hatásosságát. Arról nem beszélve, hogy a megjelenített anya-gyerek viszony minden provokatív felhang mellett is elég kimerített téma. Mondhatjuk, mint ilyenkor általában: melyik téma nem kimerített? Nos, valójában persze egyik sem. Viszont nem mindegy, hogy miként artikulálja a témáját a vers. Ez a szöveg most, azt hiszem, nem hordoz olyan nyelvi erõt vagy olyan átütõ képi világot, hogy megéljen a témája nélkül. Mintha pusztán a kényelmetlensége által igyekezne viszonyulást kiváltani - az meg nem feltétlenül elég. Most legalábbis (mondom, sokszori olvasás után, ettõl persze nincs garancia arra, hogy helyesen látok) nem érzem a szöveg igazi tétjét. Leképez bár egy drámát, viszonylag szikáran, tisztességesen, de épp a dráma valóságalapja tûnik kétségesnek - természetesen a vers valóságáról beszélek itt. Azaz ezúttal nem tudja elhitetni velem a vers, hogy az a mögöttes dráma nem a hatásmechanizmus eszköze csupán, melynek feladata elvinni a balhét a szöveg helyett, hogy úgymondjam, hanem saját értéke is van ebben a szövegkörnyezetben. | 4. 3. 2.
2009.12.19 14:14
ip: 78.92.223.*
| lengyel attila -- (nem az a film)
|
| Válasz erre | ügyesek ezek a versek Bence. Konkrétan ez is, de ha valóban ekkora kétségeid vannak, halgass a lélek harangodra. :) | 1. 0 |
|
