 | | B. Moravetz Edith |
üzenőfala
képtára |
1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel szerény körülmények között, de szerető családi körben.
Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év végén válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem.
1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak.
1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet „MIÉRT” címmel – prózában, melyet 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg; szűk családi és baráti körnek.
2014 –ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is…
Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit. Le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig nem nyugszik meg, míg verssé nem válik. Vallom, hogy a szeretet mindent legyőz, igyekszem megértést, mosolyt, szeretetet nyújtani, odafigyelni embertársaimra.
Életfelfogásom és verseim rugója egy nagyon régi mondás:
„Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény.” /:Szent Ágoston:/
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
¡ KLÍMAVÁLTOZÁS?
¡ A költészet szabadsága
¡ HAJNALI GONDOLATOK
A DOKKON OLVASHATÓ PRÓZÁI
|
