NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-05-04 23:34 Összes olvasás: 681840| 6283. | [tulajdonos]: itt? | 2026-05-04 22:06 | Itt ne volna szerelem? Micsoda képtelenség! Szerintem az alábbi verset nem is először teszem közzé. Csak észre kell venni az örökös nyavalygás helyett.
Sötét és forró
Magához kötöz az árbóc,
azt akarja, hogy halljalak.
És hallom a vihart,
hallom benne a szavaidat.
Eresszetek, hagyjátok,
hogy a vízen járjak,
hullámok, tartsátok meg
a lábamat. Ha pedig
elsüllyednél, engedjétek,
hogy hozzád merüljek
gyönyörű asszony,
sötét és forró ágyadba.
| |
| 6282. | [tulajdonos]: nyugszanak | 2026-05-04 10:23 | | Selmecbánya messze túl van a magyar-szlovák nyelvhatáron, épp ezért nagyon érdekelt, hogy a temetőben milyen neveket találok. Százötven méternyi séta során ilyen nevekre bukkantunk: Borscsiczky, Magyarová, Fehérpatakyová, Fábry, Végh, Ballayová, Sombathy, de volt németes nevű magyarok sírkövén"Itt nyugszik" és "béke hamvaikra" is. | |
| 6281. | [tulajdonos]: 1514 | 2026-05-04 09:24 | | A félreértés elkerülése végett írom. Az előző posztomban szereplő "akkor Magyarország" kifejezés természetesen a könyv cselekményének (1514) idejére vonatkozik. | |
| 6280. | [tulajdonos]: könyv | 2026-05-04 07:47 | | A selmecbányai apartman könyvespolca tömve szlovák és szlovákra fordított könyvekkel. Egyetlen magyar mű van közöttük, Gergely Sándor: Juraj Dózsa című regénye. A kiadás évéből (1951) világos volt, hogy kommunista író könyvéről van szó, és igen, Gergely olyannyira az volt, hogy 1945–1951 között a Magyar Írók Szövetségének elnöki tisztségét is betöltötte. Külön érdekessége a dolognak, hogy a Matica Slovenská adta ki a könyvet, melynek melléklete az akkori Magyarország térképe. A szlovákok gondosan ügyeltek arra, hogy a Trianonban elcsatolt településnevek az utódállamok nyelvén szerepeljenek. Figyelmük időnként ellankadt, így a térképen magyarul olvasható Kenyérmező, Szászváros, Segesvár, Világos, Temesvár. | |
| 6279. | [tulajdonos]: fel a negyedikre | 2026-05-03 21:59 | | Megyek föl kezemben két bőrönddel a falépcsőn a negyedik emeletre, és arra gondolok, ilyen falépcsők a vénséges párizsi szállodákban voltak, ahova például az ifjú Picasso cipelte fel a holmiját. Már a gondolat is megifjít, mintha magam is egy ígéretes új világba emelkednék nem kis erőfeszítéssel. A két ablak két irányba nyílik, mindkettőből lenyűgöző a látvány. Nem Párizs, Selmecbánya, ahol szinte megállt az idő. De jó, hogy elhoztál ide bennünket, Istenem! | |
| 6278. | [tulajdonos]: gyomor | 2026-05-03 21:12 | Nem tudtam, hogy az MI is küld verseket a Dokkra. Ez cinizmus.
Az viszont, hogy végül megköszöni a műveire fordított energiát, még rettenetesebb.
Felkészült és tisztességes emberek idejét rabolni bűn. Felfordul a gyomrom.
| |
| 6277. | [tulajdonos]: Hold | 2026-04-29 06:46 | A Platonov előadás előtt a miskolci késő délutánban fölnézünk az égre, látszik a Hold, szép nagy, szinte uralkodik az égen. És miközben idén még szinte nem láttam fecskét, olyan tizenöt-húsz fecskéből álló csapat kavarog az égen. Eszembe jut Ady verse, a Nyárdélutáni Hold Rómában; mintha abban is szó lenne fecskékről. Rákeresek, és íme, ez az első négy sora:
Sandítva száll Rómára,
Fecske-raj-követséggel,
Vigyorog vígan széjjel
Nyárdélutáni Hold. | |
| 6276. | [tulajdonos]: napos | 2026-04-28 21:36 | | Leszállok a villamosról, a házak árnyékából kijutok a fényre, és eszembe jut egy olyan komplex kép, amelynek egyik lába Pilinszky Jánosra, a másik Salvatore Quasimodóra támaszkodik, én pedig hozzáadom a magamét, egészen csinos szöveg kerekedik belőle. Öröm, és mellé a szokásos gond, a hogyan ne felejtsem el, hova írjam fel, a lámpa zöldet mutat, átmegyek az úton, be a hatalmas üzletbe, ennivalót vásárolok, aztán vissza a fényből az árnyékos villamosmegállóba, és lecsap rám , amit annyiszor megéltem: jaj, az előbb volt valami a fejemben, de elszállt, kitörlődött, nem tudom, hova lett. Jön a villamos, felszállok, ezen rágódom, leszállok, ahol kell, megint kiérek a napsütésbe, és visszaszáll a fejembe a verskezdemény, hálát adok érte, memorizálom, míg haza nem érek, otthon leírom, most már megvan. Elmesélem a feleségemnek, hogy meg fogom írni az egészet, felejtéssel, megtalálással, mire azt mondja, ha elkészülsz vele, küldd el a Quasimodo-versenyre. Tényleg, miért is ne? | |
| 6275. | [tulajdonos]: jut eszembe | 2026-04-27 21:42 | Ötszáz, bizony!
Mindenki a maga szerencséjének a Mohácsa. | |
| 6274. | [tulajdonos]: körök és ökrök | 2026-04-27 21:00 | Régi tapasztalat, hogy sokszor jut eszembe olyan dolog, amit az adott pillanatban nem tudok lejegyezni, mert teszem azt, autót vezetek, és abban a pillanatban lejegyzésre méltónak érzek. Próbálom memorizálni, bevésni, az újbóli rábukkanás érdekében csalafinta utalásokat kitalálni, de az ötlet, mely lehet, hogy az ötletgazda által meglehetősen túlértékelt, de ígéretesnek tűnik, sokszor elúszik, elhal, mintha sohasem lett volna, csak sajgó emléke marad meg, mely azt súgja: nem vigyáztál rám, hagytál elfelejtődni.
Ma az M3-on hazafelé jött egy nem tudom mi, annyi biztos, hogy azonnal elkezdtem a ismételgetést, és hazáig nem felejtettem el. Azt nem tudom, hogy megérte-e, de Bibó híres gondolatára épül.
A szabadság kis ökrei. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
