NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-01-19 07:47 Összes olvasás: 656939| 6172. | [tulajdonos]: párbeszéd egy parkban | 2026-01-19 07:14 | Jó napot kívánok, de jó, hogy itt ül a padon. Valahol errefelé vesztettem ez a kesztyűmet. Nem találta meg véletlenül?
Boss kesztyű volt, marokrésze bőr, a felső oldala szövet?
Igen!
Sajnos nem találtam meg. | |
| 6171. | [tulajdonos]: kétszer | 2026-01-18 15:22 | Olvasom a Mért vijjog a saskeselyűt, hallatlanul érdekes mű, mindenkit biztatok rá, akit érdekel egy nagyszerű elme ébredése, tájékozódása, kibontakozása, pláne, hogy a közel száz évvel ezelőtti magyar szellemi és irodalmi élet nagyjai között zajlik mindez.
Vas István idézi Adyt, aki Babitsra vonatkozóan írta ezt: "sümpölygő aljak fölött bérc". Soha nem hallottam ezt, pedig nagyon erős, nagyon Adys mondat, de nem baj, 2026-ban is jó volt vele találkozni.
Erre, mint egy hamarosan elinduló új irodalmi lap jövendőbeli szerkesztője kéziratban olvasom Zimonyi Zoltán: Don Quijote maszkája című tanulmányát a történelmi, irodalomtörténeti félmúltról, arról a küzdelemről, amit a pártállami időkben vívtak egymással a hatalom és az írók, szerkesztők. Az írószövetség 1986. november végi közgyűlése után Z. Z. sokakkal ellentétben nem kilépni, hanem belépni kívánt az akkor még egyetlen írószervezetbe, de saját lépésével szemben is dilemmák gyötörték. Ezt írja: "Neves írók kiválásával létrejött légüres térbe "sümpölygő aljként" benyomulni -- ízléstelenség, tehertétel."
Megint bebizonyosodott a régi igazság: ha valamivel soha életedben nem találkoztál, akkor nagyon rövid idő alatt kétszer is fogsz. | |
| 6170. | [tulajdonos]: egy körkérdés | 2026-01-17 10:03 | Vas Istvánt olvasok, a Mért vijjog a saskeselyűt, önéletrajzának önmagában is terjedelmes részét. Nem adja magát könnyen, de kezdek azokba a régiókba jutni, ahol Babits, Kosztolányi, Karinthy, Kassák, Illyés, Radnóti, József Attila adják egymásnak a kilincset. Megelevenedik szobornak látszó alakjuk, örülök, hogy ezer oldalas a mű.
Egy idézet a 49. oldalról:
"...a Nyugat föltette a körkérdést: „Mit tehet az író a háború ellen?” Az ankétot Babits indította el, visszaidézve Kantot, aki szerint nagyon kis valószínűsége van ugyan annak, hogy az emberiség valaha is felhagy a háborúkkal, de ameddig matematikailag nincs bebizonyítva, hogy az örök béke állapotát elérni teljességgel lehetetlen, addig minden szellemi embernek kötelessége ezért az állapotért küzdeni, és aki kételyek hangoztatásával kisebbíti ezt a törekvést, alig megbocsátható bűnt követ el az emberiség ellen."
| |
| 6169. | [tulajdonos]: tavaly | 2026-01-15 21:03 | Visszatekintés 2025-re.
Tizenháromszor publikáltam nyomtatott folyóiratokban (Bárka, Nyugat Plusz, Helikon, Magyar Napló, Vár Ucca Műhely, Vigília, Pannon Tükör, Eső), kétszer online felületen (Irodalmi Szemle, Napút Online). Háromszor recenziót könyvekről, egyszer prózát, a többi vers.
| |
| 6168. | [tulajdonos]: idő | 2026-01-14 15:41 | | A "Megfeszít" idő-vers. Valamikor a Kozmosz könyvek sorozatban Tornai József válogatásában megjelent Az idő lovai című antológia, csupa olyan darabbal, amelyek az idő-élményt járták körbe. Albert Zsolt versében van egy lefelé irányuló mozgás, a vízé, és egy fölfelé irányuló, a fűé. Közöttük van a test, amelyről nem tudjuk, kié, csak azt, hogy valamiképpen áldozat, és ez az áldozati minőség, összevetve a vers címével, a megváltásra, feltámadásra utal. A szerkesztők által kifogásolt rész pedig szerintem a legfőbb feszültség a versben: a végtagok nélküli holnap moccanatlan, egy helyben maradó, miközben kimondatik, hogy "múlás" jön. Lehet, hogy nem a holnap fog elmúlni, hanem valami más. | |
| 6167. | [tulajdonos]: A. Zs. | 2026-01-14 15:27 | A "végtagok nélküli" jelző számomra felidézi Pilinszky János: Mire megjössz című versét, annak is ezt a részletét:
Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.
A végtag-nélküliség kimondása utal a kiterjedés csökkent voltára, a mozgásképtelenségre, a totális kiszolgáltatottságra; meg kell értenünk, hogy egy költő, pláne olyan formátumú, mint Albert Zsolt, nem ír le semmit "csak úgy", ha pedig valamilyen oknál fogva mégis, akkor még annak is értelme van. Olyan, ami esetleg a szerzőn is túlmutat; itt kezdődnek a csodák.
| |
| 6166. | [tulajdonos]: esernyő, varrógép | 2026-01-14 15:14 | | Szerintem, ha valaki beleírja a versébe, hogy "boncasztalon" akkor nyilvánvalóan erős utalást tesz a híres Lautréamont-idézetre, vagyis ezek után vicces felróni neki, hogy azért zavaros a verse, mert "annyi egymástól független kép keveredik benne". | |
| 6165. | [tulajdonos]: 1982 | 2026-01-13 18:53 | | Szerintem közismert dolog, hogy 1982-ben Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára Esterházy Péter azzal a különleges ajándékkal állt elő, hogy egyetlen lapra leírta az Iskola a határont. Akkoriban a Mozgó Világ minden számában volt valamilyen fotó vagy képeslap az olvasóknak, egyszer ennek a nyomdai úton sokszorozott másolata volt benne. Nagyon egyedi ötlet, ez kétségtelen, és nyilván vizuálisan is érdekes, sőt szép volt. Erre tegnap a Mendoza és Márquez beszélgetőkönyvében olvasok egy öregasszonyról, aki megtette, hogy lemásolta a Száz év magányt azzal a szándékkal, hogy megtudja ebből, hogy ki a bolond, ő-e vagy a szerző. És az is különös, hogy az évszámok összeérnek: A guajava illata ugyanúgy 1982-ben jelent meg, mint amikor Ottlik volt hetvenéves. | |
| 6164. | [tulajdonos]: egy év | 2026-01-13 18:19 | | Megjelent a januári Magyar Napló, és nagy öröm, hogy benne van két versem. Tudtam persze, hogy így lesz, de kézbe venni azért más. És persze van benne repertórium a tavalyi közlésekről, amit akkurátusan átböngésztem, kik és milyen írásokkal szerepeltek a tavalyi tizenkét lapszámban. A magaméit is megnéztem, verssel egyszer, mások könyvéről írott recenzióval háromszor voltam a lapban. De az különös öröm, hogy a tavaly januári számban Lajtos Nóra írt a Töredék Yoricknak című kötetemről. Nem tudom helyre rakni a dolgot, hogy vajon tudtam róla, csak elfelejtettem, vagy valami megmagyarázhatatlan okból ezidáig nem vettem észre. | |
| 6163. | [tulajdonos]: arany | 2026-01-12 20:06 | Mennyire nagylelkű mondat!
"Neruda, ezt már sokszor mondtam, afféle Midász király volt: amihez csak nyúlt, minden költészetté vált."
Persze, A guajava illatából, melyet Dobos Éva ültetett át magyarra. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
