NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 01:45 Összes olvasás: 691933| 6297. | [tulajdonos]: jajjaj | 2026-05-31 19:37 | Ma reggel miután elolvastam Főszerkesztő úr hozzám intézett üzenetét, úgy döntöttem, nincs értelme annak, hogy a Dokkal kapcsolatos gondolataimat megosszam ezen a felületen, így ettől a jövőben tartózkodni fogok. Nem jelent nagy terhet, mert két itteni naplómban nagyjából kilencvennyolc százalékban egyáltalán nem ilyen természetű bejegyzéseket teszek közzé, ha meg olykor mégis, valódi visszhangja nincs, de mint a mai példa mutatja, feddést viszont kapok érte, mint egy neveletlen első osztályos gyermek.
Miután ezt eldöntöttem, jött Miklóssi Szabó István, aki megmagyarázhatatlan okokból úgy érezte, megint meg kell szólítania. Emlékezetem szerint a 2026. április 3-ai hozzám intézett gyalázatos posztját is válasz nélkül hagytam, azt gondolva, hogy ezzel az emberrel befejezettnek tekintek minden kommunikációt. És hiába: ma újra a látókörébe kerültem, és még egy bőrt le akar húzni rólam. Kedves Miklóssi, kérem, ne tegye, ez egyszerűen kínos. Tény, hogy mi annyira rühelljük egymást, hogy arra nincsenek szavak, de talán épp ezért lenne indokolt, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk egymással. Bízom benne, hogy egyetért velem. Köszönöm. | |
| 6296. | [tulajdonos]: válasz a válaszra | 2026-05-30 21:43 | | Kedves Antal, köszönöm, elfogadom, amit válaszképpen írtál, de arra kérlek, hogy erről a "jelentesd meg, légy szíves" szokásodról tekints el. Van, ami csak rám tartozik, van, aminél jó, ha mások is látják, amit nem nehéz megkülönböztetni, de bonyodalmat okoz akkor, amikor egy szövegen belül van ilyen is, olyan is. | |
| 6295. | [tulajdonos]: negyven bizony | 2026-05-30 21:33 | Ma az Ecserin vásároltam egy orosz nyelvű Újszövetséget. Először bizonytalan voltam, hogy megvegyem-e, mondván, úgysem fogom érteni, de aztán csak megvettem. Az egyik kedves árusunkkal beszélgetve elmondtam, mi az a sötétvörös könyv a kezemben, mire ő büszkén felidézte azt a pár szót, amelyre még emlékezett orosz tanulmányaiból. Ezek egyike a negyven volt. Latin betűkkel „szórok”, kiejtve „szórak”, cirill betűkkel „сорок”. Emlékeztem, hogy ez a szám eltér attól a logikától, amely a kerek tízes számokat jellemzi a 20 és 80 között, de nem tudtam ennek az okát. Rákerestem, kiderült, hogy roppant materiális: a kereskedelemből jött, és leváltotta a korábbit, amely nagyjából így nézett ki: четыредесять.
Amúgy a szöveg nagyjából felét értem, a negyedét kikövetkeztetem, az utolsó negyed titok marad. És még valami: a könyv fele oroszul van, a másik fele egy régi egyházi orosz nyelven, amely nagyon cirkalmas betűket használt, és csak egy részüket tudom beazonosítani. Annál a résznél, amikor Jézus negyven napra kiment a pusztába, rápillantottam a régi szövegre, és örömmel láttam, hogy el tudom olvasni, és bizony az eredeti logika szerinti „четыредесять”, míg a mellette levő hasábban az orosz nyelvű részben „сорок” van. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6294. | Pálóczi Antal: MÁRA ENNYIT | 2026-05-29 16:13 | Kedves Tamás!
Elnézést, én is siettem ma... Nem elég visszajönni "a halál torkából", de teljes állásban dolgozni ismét egy intézetben nehézfiúk között (mint zenepedagógus), illetve elindítani egy építkezést Fonyódon, miközben szervezgetni kezdem Fonyód leendő irodalmi életét is, mert összefonható a Dokk jelenlegi újraszervezésével, és persze a saját irodalmi munkásságom felfuttatásával (mielőtt harangoznak)... kicsit sűrű. Igen. De nagyon jó életprogram.
És ebben a mai sietségben talán tényleg türelmetlen voltam.
Azt azért próbáld valahogy elhinni, hogy mindez teljesen más gondolkodást igényel, mint amire - tévesen - gyanakszol alábbi kommentedben!
Pl. szerinted "rád ripakodtam" a Dokk faq-on, én meg úgy emlékszem, hogy szépen kértelek.
Miért?
Mert te ezt érdemled példás publikációs tevékenységed okán, és mert benne vagy egy szép új kortárs folyóirat megalapításában.
Én nem tudok (és nem akarok) másképp gondolni rád, ha így értelmezted, akkor félreértettél valamit.
Megsemmisítési törekvés?
Mosolyognom kell.
(Ez valamilyen régi fóbia... semmi közöm hozzá... egy "halál torkából" visszatért ember nem így gondolkodik.)
Ezt is jelentessed meg, hadd lássák mások, hogy lehet párbeszélgetni a naplók alatt. Ahogy kell.
Tehát nálam most minden más.
Még egyszer visszatérni az életbe csak akkor érdemes, ha mindent jobban akarsz csinálni, mint azelőtt.
Nekem is ez a célom.
A jó ügyek érdekelnek.
Dokk-facebook oldalon például én is szeretném bemutatni az Északfok folyóiratot, talán a következő 2. számán keresztül!
És később kéne egy olyan interjú is tőled, amiben összefoglalod mint módszertani útmutatót, hogyan kell a folyóiratokat úgymond "becserkészni" egy költőnek.
Milyen startégiával (ha van ilyen).
Hogy érted el, hogy ebben mára ennyire sikeres lehetsz?
Mára ennyit erről. | |
| 6293. | [tulajdonos]: hátrább az agarakkal | 2026-05-29 14:23 | Antal, most, hogy visszajöttél a halál torkából, és ráadásul fontos ember lettél, nyugodtan lehetnél hálásabb, visszafogottabb, békésebb, együttműködőbb, kevésbé kioktató és így tovább.
Ami üzeneted megjelenítését, illetve annak elmaradását illeti, végtelen, szinte hisztérikus türelmetlenséget tanúsítasz, mintha pont engem kellene kioktatni, aki amúgy mániákus híve vagyok mindenféle nyilvánosságnak. Tudod, a közjegyzői kamarai közgyűlés kezdete előtt nem sokkal vettem észre, hogy üzenet van a naplómban, és véletlenül nyomtam rossz gombot a telefonon. Ujjaim elég nagyok, hogy efféle dolog történhessen. Aztán egy újabb pillanatban, amikor az események engedték, megláttam, hogy még egy üzenet van, és akkor kellő odafigyeléssel mindkettőt beengedtem a naplómba. De neked ez a gyorsaság nem volt megfelelő, nekem estél a Fórumban, kioktatsz, helyre teszel, vagyis folytatod azt a szánalmas megsemmisítési törekvésedet, ami egyszer már súlyos következményekkel járt a számodra. És nyilván nagy megelégedettséget érzel, hogy azután, hogy rám ripakodtál, olvasható lett a bejegyzésed a naplómban, amit a gyanútlan olvasó akként értékel, hogy no, lám, érdemes volt odakoppantani Baltazár orrára, miközben a dörgedelmedről csak azt követően szereztem tudomást, hogy a bejegyzésedet (és Fűri Mariét) megjelentettem a naplómban.
Ünnepélyesen felkérlek, vegyél vissza ebből az újratöltött, taszítóan erőszakos és lekezelő magatartásodból, mert már most elegem van belőle. Csináld jól a Dokk fb oldalát, sok sikert kívánok hozzá, és nagyon jó egészséget. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6292. | furim: re | 2026-05-29 11:12 | | Most is fontos nekem a dokk. Csak inkább figyelek kívülről és gondolkozok. Nem a dizájn mellett ment el a világ, nekem a régi is jó volt. De a működésről megváltozott véleményem annyira új és kiforratlan nekem is, hogy nem tudnám egyelőre képviselni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6291. | Pálóczi Antal: FELVILÁGOSÍTÁS | 2026-05-29 10:28 | Kedves Tamás!
Ha nem történtek nagy változások, akkor nagy bejelentések minek?
Hogy én lettem a Dokk Facebook oldalának a szerkesztője, kis változás. Csak kis bejelentést igényelt, amit megtettem. Hiszen abból értesültél, hogy keresem az íróiskolák vezetőivel a kapcsolatot. De – és itt egy súlyos félreértést kell eloszlatnom – nem azért, hogy a Dokk-on tanítsanak (ahol szerinted senki nem akar költészetet tanulni – sajnos – teszem hozzá, bátortalanul kérdezve: és én, aki holtáig tanul – na de miért épp tőlük? – kérdezhetnéd. Tőlük – IS – (tőled is… mindenkitől).
Az interjúkat mégsem azért írom majd meg, hogy a felsorolt három ember a Dokk-ra jöjjön tanítani.
Ők majd csak bemutatják íróiskoláikat!
Az én célom az, hogy A TANÍTVÁNYAIK jöjjenek ide!
Hiszen utánpótlás hiánnyal küzdünk.
S szeretném, ha ezek az író-tanárok AJÁNLANÁK (!) a Dokk-ot a tanítványaiknak. Hiszen itt valóban megtanulhatják elviselni a kritikát és megtanulhatnak kiállni magukért, ami fontos a kortárs irodalomban.
Bárfai „törülköző bedobásával” kapcsolatban csak annyit, hogy rögtön utána Türjei Zoltánt javasoltam főszerki helyettesnek, mire azt a választ kaptam a főszerkitől, hogy ő ugyanezt tette, de Busznyák Imre többségi tulajdonos elvetette a javaslatot. (Remélem még nem véglegesen – te is kiállhatnál Türjei mellett!)
Fűri Mari marad, csak mint szerki pihenni szeretne.
A főszerkesztőnek bejelentkezett Karaffa Gyula pedig azt a választ kapta, hogy Tesch Gábor Ferenc főszerkesztő nem mond le. Vagyis a helyén nem történik megüresedés.
| |
| 6290. | [tulajdonos]: ragaszkodás | 2026-05-28 20:17 | Számomra egyértelmű, hogy a Dokk most is, mint eddig szinte mindig, ragaszkodik a legrosszabb hagyományaihoz: normálisnak, helyénvalónak tartja, hogy a történésekkel kapcsolatban semmi konkrétum ne kapjon nyilvánosságot, minden maradjon árnyékban, megmagyarázatlanul, amihez teljességgel alkalmazkodik a szerzői oldal, nem kérdez, nem reflektál, elvan a maga csöndjében.
Távozott Bártfai, aki legalább reményt és változást ígért. Távozott Fűri, aki igen hosszú ideje szerkesztő volt, és jó okom van azt hinni, hogy igen fontos számára a Dokk. És van valaki, Karaffa, szintén réges régi dokkos, aki bejelentkezik főszerkesztőségre, mire nagy hirtelenséggel rázúdul a műveire százhuszonnyolc negatív kritika.
Megtudjuk, hogy íróiskolák vezetőivel keresi a kapcsolatot Pálóczi, amivel kapcsolatban kérdés, hogy ezen a Dokkon van-e egyetlen ember, aki tényleg tanulni akarja az írást? Amennyiben igen, akkor azoktól az uraktól-e, akiknek a neve szerepel a posztban? És ha igen, tőlük, akkor ki fogja fizetni az ő díjaikat, mert ne legyen illúziónk, az ő kurzusaik pénzbe kerülnek.
Annyi mindig történik, hogy elteljen egy nap, de ez csekély vigasz, az idő akkor is múlik, ha az égvilágon semmit nem csinálunk. | |
| 6289. | [tulajdonos]: egy mondat | 2026-05-27 10:12 | Két napja a harkányi gyógyvíz élvezete után, befeketedett ezüstlánccal a nyakamon, a záporozó napsütéstől kábultan és megittasulva készülődtünk hazafelé, amikor ez a mondat úszott be a fejembe:
Halmai Tamás a feltámadt ember verseit írja.
| |
| 6288. | [tulajdonos]: csak a lécet nézi | 2026-05-10 19:27 | | Kíváncsi voltam, hogy ha egy teljesen egyenes lécet fektetnénk a gömb alakú Földre, akkor milyen hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy elérjük azt a pontot, ahol a vége már elemelkedik a földfelszíntől. Nem a legszakszerűbben tettem fel a kérdést, de értette az AI, és megtudtam tőle, hogy egy kilométernél már 7,8 centiméter a léc vége és a földfelszín távolsága. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
