DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
Petz György: Céliára mondott nóta
Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 18 órája
Ötvös Németh Edit 21 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Böröczki Mihály 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Pataki Lili 2 napja
Bara Anna 2 napja
Boris Anita 3 napja
Berényi Klára 3 napja
Dezső Márton 4 napja
Bertók László 4 napja
Virág Tamás 4 napja
Szokolay Zoltán 5 napja
Nagyító 6 napja
Csiki Melinda 6 napja
Gyurcsi - Zalán György 8 napja
Kiss-Teleki Rita 10 napja
Szakállas Zsolt 14 napja
Albert Zsolt 14 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 perce
Etzel Mark Bartfelder 39 perce
mix 8 órája
EXTITXU-UXTITXE 9 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 10 órája
Szerdánként, kávé helyett 10 órája
Minimal Planet 13 órája
nélküled 13 órája
Zúzmara 15 órája
Szőnyeg 19 órája
Ötvös Németh Edit naplója 20 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
Baltazar 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2020-09-20 08:36 Összes olvasás: 375734

Korábbi hozzászólások:  
4645. [tulajdonos]: book, back2020-09-18 19:47
Habent sua fata libelli.

2005 utolsó előtti napján dedikáltam a Mentés másképpen című kötetet a lakóhelyem akkori első emberének. Az önkormányzat nem kevés pénzzel támogatta a megjelenését, joggal voltam érte hálás. A kötetből egyetlen példányom sincs, ezért egy antikvár könyveket forgalmazó oldalon keresgélni kezdtem. És mit tesz isten, ezt a dedikált példányt találtam. Megvettem, megvan. Visszajött a gazdájához.

4644. [tulajdonos]: friccek2020-09-18 16:15
Előzésbe fogok az autópályán, majd gond nélkül kivág elém egy autó, és fékezésre kényszerít a belső sávban. Mögöttem hatalmas tempóval jön egy autó, miközben fékeznem kell. Vérfagyasztó volt, de baj nélkül megúsztam. Viszont megfigyeltem, hogy ezt a belső sávban való őrült agresszív tempót, a takarodj előlem, nem látod, hogy Audis vagyok stílust legtöbbször német rendszámú autók produkálják. Vajon miért? Lélekben már Németországhoz annektálták a hazámat, és azt hiszik, itt sincs sebességkorlátozás az autópályán? Esetleg így élik ki, a hogy is mondjam, erősen korlátozott véleményszabadság miatti frusztráltságukat? Az viszont elképesztő, hogy sok száz kilométert meg lehet úgy tenni magyar autópályán, hogy rendőrt látna az ember.

4643. [tulajdonos]: írók2020-09-18 10:53
Végzéseket írtam alá, és meglepődve, de jó érzéssel láttam az alábbi születési helyeket.

Tömörkény,
Cece,
Szilasbalhás.

Mintha a magyar irodalom színe-java köszönne be az ablakon.



4642. [tulajdonos]: fúj2020-09-17 21:40
Ásson nekem egy lövészárkot.
Hosszú és mély legyen.

Egyedül fogok benne szaladgálni.

Igen, puska is kell, meg szurony,
s egy fehér zászló, amibe az orromat fújom,

és nem adom meg magam.

4641. [tulajdonos]: DSL2020-09-17 08:56
https://magyarnemzet.hu/velemeny/muveszetelmelet-es-forradalom-8676246/?fbclid=IwAR3WubtLEq4lx369jxvHL9zf6zWoESRyFz688txXKGVdKgEqBU5HbhAXGYY

4640. [tulajdonos]: szép2020-09-15 21:18
Úgy látszik, a verseknek is megvan a maguk sorsa. A Re: című versemre a megírása után tizenhét évvel rácsodálkozott az ihletője, és meghívott a műtermébe. Hihetetlenül gazdag és tömény beszélgetés után választhattam egy képet. Tapintatosan magamra hagyott, hogy nyugodtan gondolkozhassak, melyik legyen. Végül úgy köszönt el a liftbe belépő vendégétől, hogy "Szép életet".

4639. [tulajdonos]: ESŐ 2020/2.2020-09-15 20:48
Döblingi éjszakák


„Nem tudom, létezik-e ez a hely, ahol vagyok, s az idő, amelyben írom ezt. Egy hurok van
a nyakamon, szorít a feketeség, mégis gyöngyvirágillatot érzek. Egy karszékben ülök, az alvajáró park holdfény áztatta szemmel néz be az ablakomon.”

(egy ismeretlen Széchenyi István kéziratból)



I

A fullajtár szuszog, mikor átadja a tekercset.
Sok maratonnyi távtól reszketnek izmai.
Az arca ismerős, hosszú életem során mintha
mindig ő hozta volna a fontos dolgokat.

Én vénülök, ő ifjú maradt, nem szól, eddig se
szólt soha, úgy nyújtja át az üzenetet,
meghajol, s már itt sincs. S én érteni vélem,
hogy ezúttal miért tekercset hozott:

ideje, hogy legyünk mind esszénusok,
akár léteztek, akár a képzelet szülöttei.
Mert a nagy tivornyának vége van, most
átkozódás nélkül kell igazságot szólani.


II

A cseppkő, a gleccser nekilódul,
a lavina és a gejzír megpihen.
Aki maratont fut, a célnál nem
hagyja abba, viszi tovább az
ismeretlen úrtól kapott lendület.
Ki el se indul, tán azt szeretné, hogy
a startig valaki a hátán vigye?
Az égi lényekről vegyetek példát:
a Nap önmagát árasztja széjjel,
fényét és hevét, hogy nekünk
életünk legyen, a bolygók fáradhatatlan’
róják útjukat, s ha az üstökös egyszer kiég,
valahol biztosan lesz egy magamfajta vén,
ki néhány könnycseppet fog ejteni érte,
igazolván, hogy léte nem volt
cél és értelem nélkül való.


III

Hétfejű sárkány rücskeit s ragyáit
nézem közelről s undorodva, és nem
jut eszembe semmilyen varázsige
semmiféle nyelven, el kell hát viselnem,
hogy a hétfejű sárkány nyolcadik fejéből
bűzt, lángot és kénkövet lövell rám.
Mintha az Etna torkába néznék, mint
hajdanán, de abban volt fenség, ebben
csak undor. Rázkódik bennem a köhögés,
és ahogy kiszakad belőlem, elijeszti
a fenevadat, de az nem megy messzire,
mindig itt hallom förtelmes szuszogását.
S ha volna erőm Cenkre vagy Pestre
utazni, tudom, hintómat végig követné.


IV

Mondják, az anyagnak lelke van.
És van-e a léleknek anyaga?
Fekete Magyarország, fekete zongora,
vajon a teremtő miért lehelt
fekete lelket az anyagba?

A lélek anyaga is fekete, akár
a láz, mely folyton vágtázik bennem,
s amelytől talán még egyszer
megment a Magnesia Meteorica,
az égből érkező medicina.

Túlságosan jól érzik magukat
bennem a mérgek és a nyavalyák.
Túl fognak élni, még tetemem
is zabálni fogják. De ők még
nem tudják, milyen rövid az út
a lakomától a latrináig.

Küzdöttem, Isten, ahogy kérted.
Csak azt a véget ne akard, hogy
elfogadjam, mindent megteszek, ha
kéred, még bukfencet is vetek
neked, hogy megvidámodj, és
valami szebbet kitalálj.


V

A világot körbefutja egy kiáltás,
mely senkihez nem tartozik, és tán
épp ezért mindenki ismerősnek érzi.
Egy jajba kapaszkodunk?
Csak nem az Istené ez a hang?
Kiáltott, mert látta, hogy ez rossz.

A végső csónakot most faragják,
a végső evezőkhöz most vágják a fát.
A holtak szigetén fog kikötni, várják
az élő csontokkal zsúfolt katakombák.
Egyetlen útja ez lesz.
Rakománya az emberiség.


VI

A tékozló atya fiához nem mehet haza.
Szégyene vándorrá tette, de mozdulni
mégis képtelen. A fiú mindennap atyját
siratja, és soha nem az elvesztett örökséget.


VII

Engem kivégzett ez a nap,
jeltelen ágyba temetnek.
Érzem az utolsó csókok ízét
a számhoz tartott feszületen.

4638. [tulajdonos]: emlékezés2020-09-12 12:47
Ma négy éve halt meg Csoóri Sándor.
Egyik legszebb, legmegrendítőbb versével emlékezem rá.

****************************************

Tűz árnya, semmiség


Földrészem ez az idegen szoba;
hazám, mert veled alszom el benne.
Nyugodt vagyok: az ágy halotti ágyam is lehetne.
Tűz árnya, semmiség, szaloncukor-babák
s ottkint az elhagyott tél karácsonyfái –
szeretlek, mert eljöttél ide
csomagokkal, sírni és fázni,
enni velem húst, kenyeret, kalácsot
s eláztatni ünnepi hajadat a hóban –
szeretlek, mert itt múlt el az év,
mint a szerelmek egy szobasarokban,
mert faágak durrogtak kint a szélben, mint a pezsgősüvegek
s láncos botok valahol messze,
közeledve, majd távolodva.

4637. [tulajdonos]: Parnasszus 2020 nyár2020-09-09 18:50
Kiáltótorony


Mintha tündök volna a
fejem fölött, s a tündök
fölött a Medium Coeli.
Most talán megérdemelném
a csöndet, de a függőleges
szárítókötélen láthatatlan
zászlók csattognak szüntelen.

Röpül a hétszárnyú madár,
átszakítja az ég határait,
örökre eltűnik, de egy
tolla épp a lábam elé hullik.
Próbálom fölemelni, de
mozdíthatatlanul nehéz.

Tudom, az embermesternek
gondja van rám, figyel, tanít,
s én növekszem a hitben,
árnyékom már tud járni a vízen,
s ha hívnak a gyönyör sötéten
zúgó fenyvesei, ő visszatart,
ne lépjem át a határaim.

Most épp nem figyel,
indulok hát fölfelé a kiáltás
tornyába, hogy messzire lássak,
hogy lássam a többi tornyot.
Az ősök létráján kapaszkodom,
szeretnék egyedül lenni,
de fönt a legtetőn egy vak
halál-koldus úgy néz a semmibe,
hogy megsajnálom és a
kalapjába dobom az életem.

4636. [tulajdonos]: scene house2020-09-01 22:22
Figyelem, mi folyik itt. Pontosítok: nem figyelem, csak nem tudok elbújni előle. Tombol valami, amitől kiszaladnék a világból.

Sokat jártam színházba az elmúlt években, de ma az jutott eszembe, hogy mégis mi lenne, ha hátralevő éveimben többé soha be nem tenném egy magyarországi színházba?

Semmi, az égadta egy világon. Azt se tudom, mi a katarzis. Illetve tudom, de nem éltem át jó ideje.

Szóval: ezentúl nem számolok a színházzal. Miért akarnék találkozni azokkal, akiktől hányingerem van?


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-20 09:00   Napló: Hetedíziglen
2020-09-20 08:48   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-20 07:48   Napló: Hetedíziglen
2020-09-20 01:31   1 mondatos kritika /Márai Sándor:Jelvény és jelentés (A Garrenek műve V.)/
2020-09-20 00:39   Napló: mix
2020-09-20 00:19   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-19 23:21   Napló: Szokolay Zoltán verses füzete
2020-09-19 23:20   Napló: Szokolay Zoltán verses füzete
2020-09-19 23:06   Napló: Szerdánként, kávé helyett
2020-09-19 20:05   Napló: Minimal Planet