NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2023-12-04 12:13 Összes olvasás: 1062331327. | [tulajdonos]: Baka István 12. | 2023-12-02 19:16 | Égi zsebóra
Ha felpattan a nappal nikkeles hátlapja, és elénk tárul az égi zsebóra: csillag-fogaskerekek, tejút-rugók villódznak; s nézi, nézi
az Órásmester, felcsippentve, mint lupét, a Holdat; s én is idelenn találgatom – mért késik vagy siet? Mint hidegben a sínek, a Jelen
miért húzódik össze, míg a Múlt habzó teje a lábasból kifut, és rákozmál a Jövő plattnijára, – kapargathatod késsel is, hiába.
Felpattintja a nappal nikkeles hátlapját Isten, kezébe veszi a kronométert, piszkálgatja, majd fejét csóválja, és zsebre teszi.
S a dohánymorzsák, a pipaparázs- égette fekete lyukak között ketyeg a Menny, s ide-oda gurul Jézuska üveggolyója: a Föld.
1991 | |
1326. | [tulajdonos]: Baka István 11. | 2023-11-30 15:18 | Üzenet Új-Huligániából . ............................................................................................Határ Győzőnek . Itt minden egy hetes a forradalmak és a szerelmek is eldobható papírzsebkendő ez az ország beléfújják szerencsésebb hatalmak a finnyás Európa minden mocskát s lucsok az is mi még eladható
egy hétre szól minden s garancia sincs hernyótalp tiporja el vagy hernyó rágja meg s belépetézik és bábjából a pillangó kikel s kitárva tarka szárnyát szállnia ideje is jut legalább egy hétig
egy hét a hitre ám hivőt ki látott áldjon vagy verjen itt a sors keze mint valutázó szerbé vagy cigányé valódiak közt pénzformára vágott újságpapírral van az is tele s csak azt nem vágja át ki jól figyel
országnak ország még hazának árnyék itt rég nem halni itt túlélni kell
(1995 | |
1325. | [tulajdonos]: Baka István 10. | 2023-11-29 16:32 | November angyalához . Jöjj el hozzám, köd-peplumodban és Krizantém-öllel, őszöm angyala! Lefordítottad fáklyádat, de ma – Bár kőpapucsban – a szívembe lépsz.
Lennék halottad, s úgy élnék veled, Ahogy gyökérrel él a föld, a víz; S bár szemgolyód fehér, akár a gipsz, Poromból támaszt föl tekinteted.
Jöjj el hozzám, november angyala! Halottak napja elmúlt, – élni kell! S ha élni kell, a kő is énekel,
S bódít krizantém-szirmod illata, – Halotti mécs, öröklét lángja tán? Mindegy! Fejem öledbe hajtanám.
(1994)
| |
1324. | [tulajdonos]: Baka István 9. | 2023-11-28 13:22 | Van Gogh börtönudvarán . Mint Van Gogh börtönudvarán, a tarka Falak között, kopaszra nyírt rabok, Úgy követik egymást, a sort betartva, Társukkal – vélem – hetek, hónapok.
Megyünk a rend szerint, csak körbe, körbe, Fénytől vakon, tapogatózva még, Cellák sötétlő bűzéből kitörve, E napi séta, ennyi épp elég.
Kút ez az udvar – azt hiszed, kimerhet Belőle még egy mennyei vödör, Ám angyal-őreid csak kinevetnek; Tudják: nincs fent, se lent, csupán a kör.
Sem a pokol tüze, se mennyek fénye, Csak ez van, ez a zárt udvar, melyet Még Isten mért ki körzője hegyével, S ő szabta meg a büntetésedet.
Hetek közt, hónapok között, időd Fegyházában sinylődő földi rab, Keringsz tovább te is, akárcsak ők, És várod a szabadulásodat.
(1994) | |
1323. | [tulajdonos]: Baka István 8. | 2023-11-27 22:13 | Én itt vagyok
Én itt vagyok de hol vagy te Uram S hol voltál amikor kerestelek még A borban asszony-ölben álmok eszmék Tömjénködében is csak önmagam Találtam nem voltál a bűnre mentség S a büntetés sem egyetlen szavam Se szólított meg Te se szólitottál S azt sem hiszem már Te vagy aki voltál
Kint száll a köd és megmozdulnak a Kőszobrok most egy képzelt őszi kertben Európa vonaglik a bika Hátán Apollón nyila még tegezben És mosolyogva gondol Marszüászra Lenyúzott bőre kéjes-nyers szagára
Kéjek s kínok között vezet az ember Isten vagy emberek jelölte útja Csodálod-e hogy amire befutja Halálvággyal telik nem félelemmel S akármit tesz ölelve bár vagy ölve Visszazuhan a Káosz-anyaölbe
Kutattalak s nem leltem rád Uram Most megpróbálom mégis kitalálni Valaki vagy Te vagy csupán akármi Sorvégre rímnek jól jöhetsz ugyan De jobban élsz a vírusban s a rákban Mint a tehozzád esdeklő imákban S ha megtagadlak azzal adnék létet Neked hát nem tagadlak s végre véged
Megszabadultam tőled mégis árvád Vagyok Uram ki várva várva vár rád.
(1994) | |
1322. | [tulajdonos]: Baka István 7. | 2023-11-26 12:04 | Orosz triptichon
3. Cvetajeva Jelabugában
Oroszhonban tud így csak sisteregni, Végighúzva a doboz peremén, S foszforos lángra gyulladni a Semmi- Be görbülő, svédgyufaszál-Remény.
Csak itt, hol minden hajnal, alkony dráma; S mint súgópéldány gyűrött lapjai, Lepkéz a hó, és elfedik a Káma Jegét Tatyána vallomásai.
Hókása, jég – lágy hangjaink hazáját Takarják, és a vég Jelabuga, Hol jégsírban Jevgényij múmiáját Leli fel az archeológia.
De égnek itt a puskini szavak mind, – Elfeketült az izzó déli Nap, Mint krumpli, mit parázsból kell kikapni, – S a héjára felhőkorom tapad.
Elfogadom az odavetett koncot, Tál mosogatólé: szenteltvizem, – Hurokká megkötöm a horizontot, S föllendülök tehozzád, Istenem.
(1995)
Marina Cvetajeva, családját követve, fiával együtt 1939 nyarán tért vissza párizsi emigrációjából Moszkvába. De férje és Ariadna lánya néhány hónap múlva eltűnt a lágerek poklában, őt pedig – a háború kezdetén – a „szovjet” írókkal együtt az Uralba evakuálták. Munkához, megélhetéshez nem jutott, még egy mosogatói állásra is hiába pályázott, – végső elkeseredésében 1941. augusztus 31-én felakasztotta magát. Fia három évvel később elesett.
| |
1321. | [tulajdonos]: Baka István 6. | 2023-11-25 18:18 | Orosz triptichon
2. Jeszenyin az Angleterre-ben
Már szétterjedtem vörösen, akárha Borfolt, a mocskos terítőre öntve; Széthulltam – üvegpoharak szilánkja –, Pincér kezéből részegen kiütve.
Ott voltam mindenütt – engem citáltak Cuppogva-kéjjel, mint itallapot; De rádöbbentem, hogy mindez csalás csak, És hogy sehol, ha mindenütt vagyok;
Hogy rám is az vár, ami bárki sorsa: Ahogy kenyérből, húsból a fasirt, Gyúratom én is, megborsozva-sózva, S hallom szférák zenéjeként a zsírt
Sercegni… Bár nem váltam jó szakáccsá E korban, kása mellé jó leszek; S felismerik a faggyús húspogácsák Között vadabb, rjazányi ízemet.
Eméssze meg a vendéglői lárma E verset is, hadd öblítse le vodka! Mégis tovább él, odatetoválva A lágerektől keshedt mellkasokra.
(1994) | |
1320. | [tulajdonos]: Bska István 5. | 2023-11-24 00:45 | Orosz triptichon
1. Gumiljov a Csekában
A börtönőrök ólomlábait Ólomgolyók váltják fel holnap reggel; Már hallom: szürke angyalszárnyaik- Kal surrogva hogy kísérnek a Mennybe.
Fehér ingemet egyszer, de csak egyszer, Átüti majd forradalmuk szine; Mint zászlajuk, a vérem bíbor selyme Kibomlik, ellobog a Semmibe.
Ólomgolyóként szálltam volna én át, Szürkén a tarka földi életen, – Meglelte mégis a költői vénát És megcsapolta a Történelem.
Holnap az ég tarkóján felpiroslik A Napkorong, mint kegyelemlövés Kerek sebe; s a világról lefoszlik Létem: azaz maga a Létezés.
Mert nem leszek, s ha nem leszek, ki tartja Atlaszként ezt a glóbuszt még tovább? Vagy tán verssor-vetéseim, kihajtva, Teremnek új Oroszhont, Afrikát?
Ólomgolyóként átsurrantam én a Világon, s úgy szállt vélem, mint soha Még senkivel, az égen át a néma Kométa: az Orosz História.
(1995 | |
1319. | [tulajdonos]: Baka István 4. | 2023-11-22 16:09 | Búcsú barátaimtól . Yorick Pehotnij fogadott fivérek Most elballagtok egymást támogatva Egyik Helsingőr esti kék ködébe Másik a pétervári alkonyatba
Mindegy a varju egy nyelven beszél Mindenhol épp csak Dániában raccsol Oroszhonban meg lágy l-ekkel él Kál kál ha udvarolgat s nem parancsol
De itt is ott is szép mikor tavasszal Rosszul kirázott tagként csöppet ejt Az első jégcsap s nyirkos lesz a hajnal S foltként üt át Szentpétervár felett
Ahol a nép most kolbászért áll a sorba S még szebb az est Helsingőrben mikor Illatozón kinyit a lacikonyha Bár jól tudom hogy hasztalan kotor
Yorick zsebében hat csupán a krajcár S hétbe kerül a sült de tán jutott Is volna néki ha Horatiusnál Le nem ragad s ismerné Móriczot
Jó volt-e élni mondd Yorick s Sztyepan te Vagy legalábbis elviselhető Vigasztaljon ha nem fogad be Panthe- On titeket befogadott a Nő
Búcsúzom tőletek barátaim ti Kik elfecsegve minden titkomat Csak egyet egyet nem mondhattatok ki A legnagyobbat a Titoktalant.
(1994) | |
1318. | [tulajdonos]: Baka István 3. | 2023-11-21 23:47 | Yorick visszatér . A csillagok igen a csillagok Az angyalok rangjelzései ott Vannak hová felvarrta őket a Mennyei káplár-hierarchia De én Uram bakád én hol vagyok S hogy közlegényként is ragyoghatok Te tetted-é vagy én tettem magammal Jó jó tudom sohase voltam angyal S mégis üres fakózöld váll-lapom Szebb mint amit Te hordasz válladon
Végül is hogy gondoltad az egész Világot hol egészebb lett a rész Mint kozmoszból varrt díszruhád a rend Mit rég kihíztál és csillag-patent- Ek ezre pattan rajta szét örökkön (Rangjelzés vagy patent e képzavar Ha téged nem hát engem sem zavar) Körömpiszoknyi földünk s e piszokba Amely fölött körmöd lerágott holdja Fénylik vetünk és aratunk is rögtön
Hogy meg ne lásd hasznunk lehet belőle Mert mint mi rád úgy köpnél rá a földre Meg is tetted már Vízözön-alakban S mi úszhattunk a mocskos-barna habban Bárkánkra oly sebtében felpakolva Egy listára került az eb s a bolha De mégis mindig volt egy Ararát S nem csókolgattuk zsarnokunk farát Szőlőt ültettünk inkább hegy tövén Lerészegedtünk s asszonyunk ölén
Alusszuk át azóta éjszakáink Mit bánva Ábelt és mit bánva Káint Az ősökért ne hidd hogy az felel Ki nyíltan él s nem felhő rejti el Mint téged és hitvány üzelmeid Hogy Te vagy Isten egyedül ne hidd Itt isten az kinek bár púp a hátán Koalíciós partnere a Sátán Hol jobbra ülve hol meg balra fent Így működik az égi parlament
Voltam s vagyok de hogyha nem leszek Hiányod lennék és nem érdemed Bohócnadrágodon a luk hol épp Résre talált s most szállong a sötét S hidd csak tovább hogy a fekete lyuk A segglikad hová minden bejut S ki nem holott a funkciója nem Ez voltaképp de tiltja illemem Az olvasók előtt kiteregetnem Hisz nem vagyok se csillagász se isten
Isten hát véled Istenem igen Helsingőr úgy lebeg a semmiben Ahogy Noé kasztrált hímtagja éppen (Nem megható e bibliai képem?) De hát mit ér a vén kasztrációja Lányát fiát meghozta már a gólya S elfetrenghet holtáig részegen Véget nem ér amit e sárgolyóra Kimért az Úr s akárcsak idelenn Kétharmaddal dönt a történelem
Fent vagy elég tán az egyszerű többség Hogy ezt a kis világot romba döntsék Ki tudja hogy amott kiben mi munkál Ki mirtuszt nem kapott kinek meg oltár Elég díszes nem épült jaj ki tudja Csak én vagyok kinek elég a púpja S ha minden varjú azt károgja voltál Azt felelem nyugodtan félig holtan Igazatok van udvaroncok voltam De nem ti én én támadok fel újra.
(1994) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|