Balassi . Ó, nagy kerek, szépséges kék, szabadulás, égi dicsőség, vezéreljétek rontott szívem, adjatok majdan teret nekem. Híján forgolódok.
Ó, nagy fénylő, sejlő selymesség, vízből derengő erős keménység, kovácsolgassátok rontott szívem, látszatom ígyen legyen nekem. Híján forgolódok.
Ugyan mi lehet, e széles föld felett, szebb most mi lehet, ugyan mi lehet, mi lehet vitézek, szebb dolog az végeknél, holott forgolódunk, kivel ugyan ember él, sok vad, s madár gyomra holott koporsója, vitéz holttestünknek csukott koporsója.
Ott a végeken, tág réteken, koporsónk legyen végül, egy nagy, tágas, széles mezőség, fejét hajlító, zúgó erdőség, végtelen, kerek, megtisztult ég, s mindazon búvó, bújó erősség, minek híján forgolódtunk. . . .
Szomszédom, Cseh Tamás . Viszlát, szomszédom Cseh Tamás, vettem egy autót és elmegyek. Viszlát, szomszédom Cseh Tamás, kézben a bőrönd, már zárom az ajtót.
A rendszám CF 2000, egy kézfogás, Moszkvicsban ritka a mályvaszín. Hát, viszlát, még egy baráti kézfogás, aztán megyek, az autóm lent vár, az ég áldja önt!
Hát viszlát, nem főzünk már teát, esténként nincs okos csevegés. Hát viszlát, jó szomszéd Cseh Tamás, eltört a szívem, hazudnak itt.
Hazug a szájuk, ne higgyen a nőknek, szomszédom Cseh Ta, szomszédom Cseh Tamás.
Hát viszlát, szomszédom Cseh Tamás, vettem egy autót és elmegyek. Viszlát, szomszédom Cseh Tamás, kézben a bőrönd, már zárom az ajtót.
A rendszám CF 2000, Moszkvicsban ritka a mályvaszín. Hát viszlát, még egy baráti kézfogás, aztán megyek, az autóm lent vár, az ég áldja önt!
Hát viszlát, nem főzünk már teát, esténként nincs okos csevegés. Hát viszlát, jó szomszéd Cseh Tamás, eltört a szívem, hazudnak itt.
Hazug a szájuk, kérem, ne higgyen, szomszédom Cseh Ta, szomszédom Cseh Tamás. . . .
Szomszédom, Cseh Tamás . Viszlát, szomszédom Cseh Tamás, vettem egy autót és elmegyek. Viszlát, szomszédom Cseh Tamás, kézben a bőrönd, már zárom az ajtót.
A rendszám CF 2000, egy kézfogás, Moszkvicsban ritka a mályvaszín. Hát, viszlát, még egy baráti kézfogás, aztán megyek, az autóm lent vár, az ég áldja önt!
Hát viszlát, nem főzünk már teát, esténként nincs okos csevegés. Hát viszlát, jó szomszéd Cseh Tamás, eltört a szívem, hazudnak itt.
Hazug a szájuk, ne higgyen a nőknek, szomszédom Cseh Ta, szomszédom Cseh Tamás.
Hát viszlát, szomszédom Cseh Tamás, vettem egy autót és elmegyek. Viszlát, szomszédom Cseh Tamás, kézben a bőrönd, már zárom az ajtót.
A rendszám CF 2000, Moszkvicsban ritka a mályvaszín. Hát viszlát, még egy baráti kézfogás, aztán megyek, az autóm lent vár, az ég áldja önt!
Hát viszlát, nem főzünk már teát, esténként nincs okos csevegés. Hát viszlát, jó szomszéd Cseh Tamás, eltört a szívem, hazudnak itt.
Hazug a szájuk, kérem, ne higgyen, szomszédom Cseh Ta, szomszédom Cseh Tamás. . . .
Rubinpiros tangó . Homály – hasztalanul kutatsz – fedi el az utat, melyen járunk. Homály, s csöppnyi keserű íz, ez az élet, talán, ez az élet nekünk.
Egy éj, s itt a régi varázs, újra égő parázs van a szívem helyén. Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek, s kigyúl egy fény valahol.
A csók, ez az édes gyümölcs, ami újra itt ég a számon! A csók, jaj, ez a végzet, a csók, ez a végzet, halál!
Tánc! Ha hajad lobog, engem reggelre vár a halál. Talán. – Talán. Hajad rubinpiros, lábad rubinpiros, karod rubinpiros, melled rubinpiros, szemed rubinpiros, vállad rubinpiros, füled rubinpiros. Ah, gyönyörű! Ma még újra rám találsz.
Tánc, mely a halálba visz...i, azt, ki hisz a szerelemben. E tánc legyen újra ma sikk, vigyük újra ma sik- sikerre! E tánc legyen végzet! Halál! . . .
Gyerekdal . Gyertya gyulladt, tűzhelyünkben pattogott a láng És bezúzott ablakunkra papírt tett apánk. Gyertyafényben vígan ültünk, míg a krumpli főtt S hahotázva elfeküdtünk, ha egy tank belőtt.
Sose halunk, úgy éreztük, ha egy tank belőtt. Kijárási tilalom volt és a krumpli főtt. Hogy túlélünk mindent mindig, úgy éreztük ott. Kár, hogy sorsom íly szép estét többet nem adott.
Élveztük gyerekmódra, Milyen véres ez a móka, Hogy lőnek miránk! Az oroszok kivonultak, Visszajöttek és belőttek. Gyerekként kinevettünk a nagy halált!
Elhittük gyerekmódra, Hogy egy angyal vírradóra Tesz majd egy csodát. Ha-ho-hó, majd ENSZ-csapattal, Kék sisakkal jön egy angyal Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Ránevettem, míg dörögve ablakon bejött, Nem ismertem a halálom, élveztem hát őt. Krumplit ettünk s földre dőltünk, ha egy tank belőtt. Halhatatlan korszakomban nem ismertem őt.
Halhatatlan módra ránevettem a konyhakőröl én, Hisz' kék sisakban megvéd egy angyal, itt ülök ölén. Mert én a halálom olyannak várom: szebb legyen és nem ilyen. Hozza azt karddal majd egy ENSZ-angyal, mert kijár ez nekem.
Nem lehet ilyen durva, Az ablakon bezúdulva; Kérek más halált! Szebbet, mely mint egy angyal ENSZ-küldöttként kék sisakkal Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Hogy túlélek mindent mindig, úgy éreztem ott, Kár, hogy sorsom íly szép estét többet nem adott. Más esték járnak és a halálnak azóta más arca lett, Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp íjeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp íjeszt... . . .
Kma . Huuuuuu, Huuuuuu, Huuuuuu, Csak egy szót adj (Kórus: csak egy szót adj) Csak egy szót adj (Kórus: csak egy szót adj) Csak egy szót adj (Kórus: csak egy szót adj)
A levegőből mit befúttál száján, Midőn lelkessé lett a legelső Ádám. Csak egy szót adj (Kórus: szót adj) Csak egy szót adj (Kórus: szót adj)
A szádból amely emberbe fújt lelket, Midőn felébresztetted az első embert. Csak egy szót adj (Kórus: szót adj) Csak egy szót adj (Kórus: szót adj)
Most csend van éppen és éjszaka És árnyéktemető, És szárnyát csüggesztve vár, Uram A levegő.
Hát csak egy szót adj (Kórus: szót adj) Csak egy szót adj (Kórus: szót adj) Épp csak egy szót adj (Kórus: szót adj) Egyetlen egy szót adj (Kórus: szót adj) . . .
Keresztben jégeső . Egy alkonyattájt, még mielőtt szétmegy minden, S körvonalakból kivetkőznek minden tárgyak, Hetek után elhagyni jó az üres szobát, Egyetlen dobbantás, gyerünk a városba, rohadt világ!
Utcán láthat nyitott kabátban, ki sír utánam, Félthet engem, ahogy futok ott, nyitott kabátban. Elém ha áll, én akkor is, gyerünk tovább! Megszerzem akkor is, ha belepusztulok, az éjszakát!
Ki látott engem, mit tud rólam, úgy elbújtam, Mit gondoltam üres szobámban egymagamban? Most jókedvem lesz, jó kedvem lesz, akkor is jókedvem lesz. Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz!
Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe! Vége nem lesz, hiába tudod, hogy mi a vége. Menj hát fiú, így biztatom kabátomat, Hetek után az üres szobából, ha kiszalad. Menj hát fiú, így biztatom kabátomat, Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.
Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van. A legjobb barátod vagyok, fizess, ha van! Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott. Fizess, fizetek neked egy konyakot! Rég nem találkoztunk, én szeretlek titeket! Rajta fiú, tudom, hogy ügyes vagy, ugorj át engemet!
Mi van a tükörben? Nézz oda, mert én nem merek! Valami bárány, valami bárány, ha nem tévedek! Túl jó, nem gondolod? Túl jó. Most hajó vagy bárány? Nem bárány. Na jó.
Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van. Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? A legjobb barátod vagyok... ha van! Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott. Fizess, fizess, fizetek neked egy konyakot!
Kívánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban, Keresztben jégeső bombázza szét, azt amit láttam. Számban az íz, valami íz, és nem múlik el. Ágyamon felülve levetem a kabátomat. Számban az íz, valami íz, és nem múlik el. Ágyamon felülve levetem a kabátomat. Számban az íz, valami íz, és nem múlik el. Ágyamon felülve levetem a kabátomat. . . -
Csupán csak a munkás méhecskék zsibongnak, Széjjel az illatos rétek közt dongnak. Csupán csak az apró bokrocskák tövében zeng a zörgő prücsök a Nap ellenében.
A rezzent gyíkocska a gaz közt cserreg, megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg. Alosznak magok is a híves szellők is, eltikkadtak a Nap hevétől tán ők is.
Ideálom . Már féltem nem lesz ideálom, éjjel-nappal várom, Még sincs ideálom csak a nihil. Azt mondtam: Mér’ nincs ideálod? Éjjel-nappal várod, Még sincs ideálod csak a nihil.
Mert mér’ van ez mindig, így lesz a sírig, Ezt rágod mindig, és mi van? Ó balga, balga, túl igényes fajta. Mondd azt, le van szarva, élj vígan!
S a hang megint: Mér’ nincs ideálod? Mér’ nincs ideálod? A fülembe károg és pimasz. Én meg csak: Mi ez a rossz álom, mi ez a rossz álom, Még hogy ideálom, hát mi az?
Fogalmam sincs róla, fogalmam sincs róla, Mégis virradóra már megint: Mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom? Mondom a szokásom szerint.
Mér’ kérdem: mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom? Mért ez a szokásom nekem? Miközben ott a többi ember, annyi mint a tenger S nem törődik ezzel egyik sem.
Fogalmam sincsen mitől van E szót én honnan hallottam Mégis azóta nem alszom Azért mert nincsen ideálom
Fogalmam sincsen mit jelent Fogalmam sincsen miért nincs Fogalmam sincsen mitől van Hogy nekem kell az ideálom
Ezért kell folyton ide állnom, folyton ide állnom Folyton ide állnom nekem. Üvöltve: Mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom nekem?
Mér kell folyton, folyton, folyton, kiáltozva szólnom, Hisz nem ez a dolgom nekem. De én csak: Mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom? Mért kell ide állnom, mért jön ez a szájon hogy mi lesz? Mi lesz? Mi lesz? . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.