NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2018-09-18 16:03 Összes olvasás: 7978| 242. | [tulajdonos]: költőjelek | 2018-09-18 15:45 | "Ha nem használunk gondolatjelet (és nagykötőjelet) – mert mondjuk nincs a billentyűzetünkön – akkor a célszerű helyette két kötőjelet használni. Így az íráskép már alig különbözik a valódi gondolatjelestől:
Szombat délután -- ha akarsz -- eljöhetsz velünk a cirkuszba."
Idézet innen: https://www.nyest.hu/hirek/kiskotojel-nagykotojel-gondolatjel
| |
| 241. | [tulajdonos]: halak | 2018-09-18 13:36 | Rónay György: Halak
1.
A víz alatt, a víz alatt
hallgatnak lenn a hűs halak.
Nézik a kék vízáradást
és hallgatják a hallgatást.
Mert a hal sűrű szálkaváz
köré rakódott hallgatás.
Mély, kocsonyás csönd, mit a hal
páncélos pikkelye takar.
És ha lefejted a pikkelyét,
halpénzek hullnak szerteszét,
hullnak a halcsönd pénzei:
hártyává száradt könnyei.
2.
A víz alatt, a víz alatt
hallgatnak lenn a hűs halak.
Vakon bámul ki pikkelyük
páncéljából bús halszemük.
Fogatlan szájuk kis, kerek
buborékokat ereget.
Száll buborékra buborék:
ez a vízmélyi halbeszéd.
Fölszínre buggyan gyöngyözőn,
s megsemmisül a levegőn,
az ég alatt, a víz felett
a gyöngyöző halüzenet.
3.
Hallgatnak bölcsen a halak
a víz alatt, a víz alatt.
A víz fölött ül a halász,
és ő is csupa hallgatás.
Két hallgatás közt a horog.
És nem mozog. És nem mozog.
Végén a légy: fekete pont.
És nézi lenn a szürke ponty.
Fönn meg a halász a botot.
És nem mozog. És nem mozog.
Hajnaltól délig és tovább,
nézik egymást a horgon át.
A víz fölött s a víz alatt:
hal halászt s halász halat.
És lassan nem is tudni már,
kit várnak, s ki az, aki vár:
halászt hal, vagy halász halat,
a víz fölött, vagy víz alatt,
s a mozdulatlan horgon át
melyik nézi a másikát.
4.
Mikor hold süti a tavat,
táncolnak néha a halak.
Karcsú testtel a víz alatt
cikázva föl-le siklanak.
Áttetszik ezüst pikkelyük,
s lüktet alatta halszivük.
Csillámló, piros halszivek
szikrái szántják a vizet.
Villannak itt, villannak ott.
gyors, vízalatti csillagok.
Kering a hal-csillagvilág,
és néha egy-egy hal kivág
s megfürdeti a holdas éj
csorgó tejében pikkelyét. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 237. | V. A.: mi ez | weinberger: mi ez? | 2018-09-12 09:19 | | Megvédlek, én vénség, magamtól -- ezt jelenti, de nyilván számolgatnia kellett a szótagszámokat. Ez a kötött vers | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 236. | weinberger: mi ez? | [tulajdonos]: Mocorogtak-boldogtalanul | 2018-09-11 23:46 | | Nem ehhez a bejegyzéshez szerettem volna hozzászólni, de valami gond van a naplód legfelső, legfrissebb tételével: egy "üres keret" nem enged hozzászólni, eltakarja a fejlécsort. Szóval, bár nem néztem utána, de a Faludy-vers egyik versszakának kezdő sora logikailag szerintem úgy szól, hogy "Megvédlek vénség-magamtól... ", hiszen a hszonhét éves párját aligha szólítja meg így. Tévedhetek persze... | |
| 235. | [tulajdonos]: Conquistadores-legutóbbijához | 2018-09-11 23:22 | Faludy György
Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincseimnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
s hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Budapest, 2004.
| |
| 234. | [tulajdonos]: Mocorogtak-boldogtalanul | 2018-09-10 18:26 | "Hiába, no, az egyik legjobb dolog a világon, süttetni a hasunkat a nappal. A nap nem tesz különbséget. Süt boldogra-boldogtalanra. Valami efféle mocorgott Ló Szerafin fejében – persze nagyon lomhácskán, lassúdadan mocorgott: a gondolatnak sincs kedve ilyen álmosító, zsongító melegben ugrándozni. De ha halovány is, csigalassú is, mégiscsak gondolat volt. Ló Szerafin úgy vélte, nem hagyja kárba veszni. Kimondja. S már mondta is:
– A nap nem tesz különbséget.
A többieket – Bruckner Szigfridet, a kiérdemesült cirkuszi oroszlánt, Aromót, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat, Dömdödömöt, aki mint köztudott, csak annyit tud mondani, hogy „dömdödöm” meg Szörnyeteg Lajost, a legjobb szívű behemótot – egyáltalán nem zavarta ez a mondat. Már csak azért sem, mert talán meg sem hallották. Motyogjon Ló Szerafin, amit akar. De nem úgy Vacskamati! Ő bizony hegyezni kezdte a fülét. Még mozdulni se volt rest, fölkönyökölt.
– Mit mondtál? – kérdezte élesen.
– Hogy a nap nem tesz különbséget. Egyformán süt mindenkire – magyarázta Ló Szerafin.
Vacskamati felült.
– Éppen ezen járt az eszem – mondta.
– Na, vége a boldog napozásnak – mormogta Bruckner Szigfrid –, ennek jár az esze valamin. Mocorogtak boldogtalanul, itt mindjárt vita kerekedik.
Vacskamati zavartalanul folytatta:
– Nincs igazság a földön – mondta pátosszal –, még a napsütés is igazságtalan!
Most már Ló Szerafin is felkönyökölt.
– Már hogy lenne igazságtalan – méltatlankodott –, amikor egyformán süt rád is meg rám is. Meg mindenkire.
– Éppen hogy nem! – replikázott Vacskamati. Neked például legalább tízszer akkora hasad van, mint nekem. Ami annyit jelent, hogy rád tízszer annyi napsütés jut, mint rám.
– Jézusmária – nyöszörgött Bruckner Szigfrid –, borzasztó! Micsoda őrültségeken tudtok ti vitatkozni!
– Érdekes – mondta lassan Szörnyeteg Lajos –, mintha Vacskamatinak tényleg igaza volna.
Ezt már Aromo sem állhatta szó nélkül.
– Persze – mondta –, aki tízszer nagyobb, azt tízszer több napsugár éri, de tízszer több jégeső is, és a hideg szél is tízszer annyira fújja.
Szörnyeteg Lajos elcsüggedt. Belezavarodott kissé ebbe az okfejtésbe.
– Majd megjön Mikkamakka, és eldönti – mondta. – Ő biztosan tudja. (...)
(Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka!) | |
| 233. | [tulajdonos]: nincs-olyan-izmunk | 2018-08-31 00:02 | "Valaki ártott neked, de te vagy az egyetlen, aki megmentheted őt a szomjhaláltól. Adnál neki vizet?"
"Azért tettem fel így a kérdést, -- írja Perintfalvi Rita --, hogy rávilágítsak arra, hogy mikor pl. Jézus, vagy más mesterek, az ellenség-szeretetről beszélnek, soha nem érzelmekre gondolnak, hanem tettekre. Nincsen olyan izmunk, amivel szeretni tudnánk azt, aki ártott nekünk, de olyan izmunk van, ami ad egy pohár vizet. Tehát nem az érzés a lényeg, semmi jelentősége nincsen. Ezt értik sokan félre." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
