NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2020-10-24 12:38 Összes olvasás: 28118Olvasói hozzászólások nélkül| 598. | olvasó: uott | 2020-10-21 22:59 | | "Mindenesetre a koala-lövöldözés mint sport nem való érzékenyebb lelkületű embereknek, mert a megsebzett állatok gyakran hangosan kiáltoznak, és hangjuk félelmetesen hasonlít a magára hagyott kisgyermek panaszos sírására. Emellett ezek a kis teddymackók még akkor is görcsösen kapaszkodnak az ágakon, ha már félig holtak, és már csak az egyik lábukat vagy karjukat tudják használni.” | |
| 597. | [tulajdonos]: itt-esetenként | 2020-10-21 22:51 | "E könyv címét látva nem szabad mindjárt rejtelmes dolgokra gondolnunk. Sőt, a cím jócskán útszéli. Egy út szélén, Queenslandben, Ausztráliában, egy táblán olvasható nagyjából ugyanez a szöveg. KOALAS CROSS HERE AT NIGHT. A képen, ahol ez mifelénk is látható, egy szép könyv szép magyar kiadásában, épp igen élénk a forgalom. Vagyis… ott élénk a forgalom, no persze; a HXC 752 rendszámú személygépkocsi túlhaladt már a jelzésen, és fenyegetően közeledik egy teherautó. „Queenslandben”, olvasom a kép aláírását, „ezen a helyen nyolc év alatt harminc koalát gázoltak halálra a járművek. Ezért állította fel az ausztrál közlekedésrendészet ezt a különös figyelmeztető táblát: ITT ESETENKÉNT KOALÁK MÁSZNAK ÁT AZ ÚTON.” Az „esetenként”, az biztosan „esténként” akar lenni. De hát mit akarunk mi? Mit akarunk, mit akarunk. Szó lesz ebben a könyvben bizonyos helyről, tengerparton, ahol egészen mulatságosnak ígérkezne az örökfekvés… már így elgondolva, persze; de hát az aligha lehetséges. És szó lesz azokról, akik miatt feltétlenül örökké kellene élnem; és ez is aligha lehetséges. Lehetséges viszont, hogy nem lesz szó magáról a címről, mert arról talán egyszer csakugyan írok; már egy kicsit meg is van, hogy mit. „Itt éjszaka koalák járnak”, az lesz a címe; hanem ott se csak erről lesz szó, hogy is lehetne azt. Ahogy most, például; pontot teszek itt, aztán „bemegyek a városba”, és remélem, nagyon-nagyon jó lesz. Még nem tudom, micsoda. De én igyekezni fogok, hogy úgy érezzem; és ez, ha igazságosak vagyunk a dolgokhoz, nem lehet lehetetlen."
https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/TANDORI/tandori00239/tandori00239_o/tandori00239_o.html | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 596. | Ö. N. E.: gyerekversek | 2020-10-20 16:33 | Kívülről fújtam a Kati-patikát 1975- ben . :)
De jó, hogy megemlítettétek Orbán Ottót. :) | |
| 595. | [tulajdonos]: néma-mentál-nem-lamentál | 2020-10-20 13:41 | Petri György
Mentálhigiénia
„Ne szólj szám, nem fáj fejem.”
De akkor meg minek
a fej, a száj? | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 593. | vajdics: apropOO | Filip Tamás: OO | 2020-10-19 23:07 | Én is szeretem Orbán Ottót, de én most inkább (vigyázat, csúsztatni fogok, nem finoman, hanem durván) a lányának szurkolok Meseország-ügyben ((nem csak azért, mert ő ajánlott nekem egy jóga-gyakorlatot, amikor a keresztcsontom éktelenül fájt, és amíg élek hálás leszek neki érte, mert rendbe jött a derekam, és a gyakorlatot azóta is elvégzem minden nap megelőzés végett.)) Hogy O. O. unokájának két anyja van, és az egyik olyan meséket írt, amelyekben "mások" is magukra ismerhetnek, nem csak a heterók, -- látszólag -- nem tartozik egy költészeti portálra. Biztosan lesz olyan, aki úgy érzi, kár volt ide hoznom. (De ma van a születésnapom, és ezzel undok módon visszaélve kirúgok a hámból. Érdekelne mások véleménye, akár vita formájában is, a tisztesség határain belül. Ha nem, felejtsétek el!)
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 592. | Filip Tamás: OO | 2020-10-19 22:05 | Orbán Ottó volt az egyik legkedvesebb költőm, valósággal rajongtam a lírájáért.
Vibrálóan okos és erőteljes. De mindent kipakolt a kirakatba, a raktárban nem maradt semmi.
Ettől függetlenül a sors elég igazságtalan vele szemben, valahogy túl gyorsan lett ódivatú a költészete. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 591. | Filip Tamás: mintha | 2020-10-19 21:57 | | Mintha itt a Dokkon is lenne egy ilyen napló... De lehet, hogy tévedek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 590. | vajdics: korrekció-és-kompenzáció | vajdics: Natura morta | 2020-10-19 21:43 | Király Levente: Így irtok én -- kis i-vel. Vigaszdíjul:
Orbán Ottó: Születésnapomra
Nem mondom meg, hány éves lettem,
a tortabevonót is mind megettem:
az ám,
lazán!
Mégis, ha tán felém jöttök,
a Platánban lesz friss sütőtök,
sonkás-
tojás,
veder szeder, meg a sok régi étek,
húzd rá, cigány, ez égi ének,
kódus
kórus
az égi karban, de kihagyta ezt Madách,
elvitte férfikorban asszony, meg a harács,
adó-
csaló
sose lett, én is csak épp egy szegletet
vettem itt, bordélyházit, meglehet:
fura
kura-
fi voltam, fektettem mindenféle nőket,
Ábel meg majdnem engem ölt meg:
fain
Kain
voltam, aztán meg Rómában Brutus,
ugyanott vandál, majd De Sade-kultusz,
Pius
priusz,
Borgia, R. Iván, s később úgy alakul,
hogy Havasalföldön Vlad Drakul
harap
halat,
de inkább vadat atlaszi vállamba,
és ott van egy faszi, mellette áll bamba
Vazul
s lazul,
mert neki már oly mindegy, vesztek-e,
és drukkol nagyon, hogy Wales ebe
agyon
marjon,
hogy legyen kuss, elég a szülinapi sirám,
és valaki vessen véget ennek a zsivány
ének-
ének!
Forrás: Király Levente: Így irtok én, Korona Kiadó, Budapest, 2004. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 589. | vajdics: Natura morta | Filip Tamás: Natura morta | 2020-10-19 21:37 | Hja, nekem még nincs meg ez a kötet, pedig kérhettem volna a születésnapomra. Erősen hajlottam feléje, de végül Király Levente Így írtok én-jét kértem, amit két éve szeretnék "birtokolni".
"Fabula", ahogyan mi becéztük Faluba Kálmánt, az egyik legkedvesebb tanárom volt. Ő szervezte meg a spanyol tanszéken a katalán csoportot. Utolsó évemben így szereztem középfokú nyelvvizsgát katalánból.
A. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
