A vonat

Csattognak már
a dilinyós
acélkerekek,
jönnek,
mint a veszett medve,
eszük ágában
sincs
megállni.
Megállni. Tudják ezek
egyáltalán,
mi az?
A faszt.
Csak jönni tudnak,
de úgy, hogy
a város
is kettészakad belé.
Befut
a befutnivaló
Kelenföldre.
Várom a nagy
befutást.
Fut és nem áll meg.
Egy aprócska fékezés.
Az utasok elkezdenek
leszállni.
Három darabban fekszem,
meg itt-ott egy kicsit az
agyamból meg a beleimből,
és kicseszett jót röhögök
a tepsibe
maradványaimat
bekiskanalazó
hullaszállító fickó
pofájába.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.