Akrosztikonok
Hova küldjem szívemet?
Imádatom jelét?
Álmaimba űzzelek?
Nem tudom,ne kérd!
Yllére,előre,menni kell
Zord napokon nélküled
Oltalmazó kebel!
Lehet nem hív már hűs öled?
Vétkés gondoloat rágja szívemet
Ártok csak vele majd neked.
Gyarló,kegyetlen fájdalom
Ostor ha csattan a hátamon.
Már nem múlik többé a gondolat
Rólad álmodik a kárhozat.
Állok a szélben és figyelem
Dobban a szívem...szerelem.
Szólnék a szóval...nem lehet
Zár alá tettem a szívemet
Elrejtem néma könnyeim
Rabságban töltött perceim
Eltelnek lassan.S Kedvesem
Tebenned élek csendesen.
Lelkembe zárom lelkedet
Elvesztem szabad szívemet
Kell ez édes szenvedés
Mert bűnöm nehéz és nem kevés
Imádlak minden éjjelen
Nem múló,heves érzelem.
Dobbanó szíved hangjai...
Örökké akarom hallani.
Rólad álmodó képzelet
Örömben,bánatban csak veled.
Kétkedő lelkem ha nyugtalan
Karoddal ölelj és gondtalan
Életünk lesz majd Kedvesem
s én némán benned létezem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.