Szappanhab

Akkor ott állt ajövőből, az az egyetemista terminátorgyerek.
Csak írt. A szerepből víz csobogott és  szappanhab örvénylett,
hátrafelé fordított fejű kutyaalakokként.(a kádban)Sajnos, bár
néhány éve csak, nincsenek gépek, a jövőben, ugyanitt.
Ehelyett némi halomra halt egyéni forradalomforradalmi láng.
Egyéniség!,
de nem is ég. Elég! Hoszútávú memóriatár- a jövőben
szervezet-, találd ki magad, azután kussoljál.  Lehet álom,
miből, ébredezni is, vagy a megcsinált árva  a szerep.
(Mosás után, hogy is zörög a szélben a csipesz?)  Egyszerű
népi életbe oltjuk a szocializmust . Csak még néhányan
igen zsenik. Olyannyira, hogy az idea taknyával tapsikol
a hétkönapiságba. Pedig itt a jövő, e gondatlanul emelkedő
árva. Hő emelkedő! Köll ez a láz adás?
(Köll hát pörsze, Öz a jövő röndje)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.