Virrasztás
elzárva Naptól és Fénytől,
sötét ablakban látszol,
száz húron pendül a Magány,
a Hold arcán éji fátyol
mindkét kezével játszik a Csend,
négy sarokban bújik a Semmi,
egy szúnyog éli rövidke életét,
a szekrény az ágyamat lesi
a falban tízezer tégla álmodik,
míg elfut bennem egy emlék,
a gyár zúgni kezd, hát Létezem,
s ez van, hogy cseppet sem elég
2002.08.26.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.