Vaszari Adrienn
Magány
Üres térben lépkedek.
Üres a szenvedés,
a szerelem, üres,
üres, üres életem.
A tér elfogy, haladok,
szívem boldogsággal
teli, s ragyogok.
Lótuszvirágok nyílnak
a kertben, ide jutok.
Csalogány szól, röpül
dallama felém, s
mégis szomorú vagyok.
Ragyogásom lankad, s
vérem kifolyik, te
csak állsz megdermedve
s neveted álmaim.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|