Szárnyaid alatt
Lehet itt lakom szárnyaid alatt és éjszakák után
szobámba téríted nappalokat, lehet felhúzott
karokkal lengsz gyönyörű hazámtól más hazámig
és lehet édesen vagy éltes, szorítasz és megversz,
de szeretve sosem mondalak
Úgy, azon alszom, amit elhagytak az esők,
vizükben kiázott arcommal figyelem, milyen
pillantásokkal fontolod a reggeleket, néha
még meg is lopom szépséged, te csúf,
örökké éhes, hangomba költöző kiáltozás
Csak én, szemekkel nézek, folytatlak mérges
rengetegek felé, zenélek, eleget koldulok neked,
hogy elégszer nevess rám és dalolva szórj a fák közé,
a megszabadított szólás ágyásaira, a hithű
állandóság kertjébe temess
Megszóllak, szeretlek ugyancsak gőggel, gyönyörrel
és gyötrelemmel, mert szelíd vagy és vad is tudsz lenni,
szent vagy és kurva, ki szabadságom velem siratja,
és kinek láncosan is testére égnek az élvezet
mélyen vágott ráncai
Vérre gondolok, hihetőn csillanó vérre, szövetségekre,
testvériségre, házamba kopogj, fuss velem, széllel,
viharral mérd az életem, csak magaddal eressz a
tágas földeknek, igyál jó bort s egyél, ne adj nekem, és
ne kérd, hogy megértsem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.