Petz György : És az esõ esett… (hommage a Fernando Pessoa)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 7 órája
Farkas György 8 órája
Cservinka Dávid 9 órája
Filip Tamás 19 órája
Tóth János Janus 20 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 38 perce
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 4 órája
Gyurcsi 4 órája
Jószándékú párbeszélgetés 7 órája
A vádlottak padján 7 órája
A fény nem publikus 8 órája
Hetedíziglen 20 órája
az univerzum szélén 20 órája
Bátai Tibor 23 órája
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Petz György
És az esõ esett… (hommage a Fernando Pessoa)



És az eső esett…
(hommage a Fernando Pessoa)

(0.)
(akinek fantáziája van – minek annak megszületnie?)

I.
Képzeld el: nincs az ég,
se madár, se fa, se föld,
se kert, se ház, és képzeld el:
te sem vagy.
Ha tökéletes, amint elképzeled;
már valóban nincs-e ég,
se madár, se fa, se föld,
se kert, se ház, és te sem
lennél, te sem?

II.
Mert mindenki költészetet csinál,
nekivág a dolgoknak, mert azt hiszi:
minden több, mint amennyi valójában,
s ha bárki tudná a valóság magában-
létét és a saját magáét úgyszintén,
talán bele sem kezdene, nem élne.
Az élet lényege – akár a színpad,
föllép rá valaki, és Valakivé képzeli magát,
úgy is játszik, akárha jelentése lenne,
megemelődik, hasonlattá lesz, és ez igen!
Elégedetten képzelt vállán veregeti magát, örül.

Ha megérkezem, tudom,
kabátom hova tegyem, és a kalapom.
Ha megérkezem, ismerős
fények, hangok fogadnak, és alakok,
azt is tudom majd, testemet hová
tegyem le, amikor megérkezem.

Hát nem mindegy,
ki miben látja meg a rendet?
Szépek vagyunk, mert halandók –
szimbólumaink vannak,
mert elhittük az időt – s ha egymás szemébe nézünk,
akárha tükörszobába zárnánk másik magunk –
s miközben megszületnünk kéne,
ősgyermekünknek ősszülői vagyunk,
és egyszer élünk, ha végtelen sokszor is.

III.
Hiányból is lehet építeni istent.
Az a hiány istene.
Tudásból a tudás istenét építheted.
Nem te építed.
Elfogadhatod s megélheted.

Negyvenedik napja esik.
Keresek hegytetőt, felfújható matracot, amin átvészelem.

Első napja esik.
Oly letört vagyok.
A front.
Öngyilkos leszek.
Elveszett kutyámért
kéne mennem a sintértelepre.
Elment.
Ítélet.
Mindennek van mögöttes jelentése.
Szeretem az emberiséget.
Föloldódnék benne,
mint egy mocskos folt a hatalmas vízben.
Reklámszöveg.
Az idő szomorú.
Azt jelenti: beborult, esőre hajlik.
Sírni kezd, mert az idő vigasztalan.
Isten nem arra van, hogy célt tűzzön eléd.
Isten nem határhelyzet.
Isten egyébként közös mű:
ő és nagyrészt te.
Miként a természet, ha észreveszed.
Senki nem kéri számon tőled,
miként töltöd ki azt a vázat.
Kérdések visszhangzavarában,
vagy az egyetlen válasz magányában
bölcsességünk ennyire szűkül: élni kell.
Közösségi élmény:
az itt-tartás félelmét megosztják veled,
mások úgy hívják: szaporodás;
pedig az egész genetika,
ha visszacsavarjuk, végül is,
úgyszólván egyre megy.
Hát persze, hogy tehetetlen az isten,
ha úgy szétspriccelt bennem s tibennetek.
Ha összeraknánk is az egészet,
tükör nem lenne,
csak heg hátán heg.
Tócsába szórt milliárd csepp.

És az eső esett.

IV.
Ha lélek van – öröklét van,
s akkor etikának is kell lennie.
Egymásba fonva éljük
másikba fogódzó énünket.
Sorsát adjuk annak,
kinek köze van hozzánk,
s mi vagyunk lélektana:
kivetített belseje, aki visszahat.
És tudjuk a szerelmet és a boldogságot,
amikor a belső kékség összekapaszkodik
a nagy felső kékséggel.
Szinte közöny, de legfensőbb szerelem.

V.
Két soha közé szorult mindig -
Miért nevetném ki életem?
Ki teljességre törekszik, nem
kerülheti el a végeket.

Fölém, ha bármi borul, még nem
Hívhatnám célomnak, egemnek,
Pusztán mert alulra kerültem.
Ha nem megy valami: élvezem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos