Végh Tamás
Csepeli impressziók
Ahogyan
a rozsdamarta évek
ócska fogaskerekei
átcsikordulnak
a leharcolt épületek között,
még továbbviszi őket
a lendület emléke.
A falak
rég fűbe haraptak.
Amit ma nem használ
a praktikus ész,
- hiába volt egész-,
elporlad, odavész.
Jön az új, a mindig új,
nem a tegnapnak,
de a mának,
nem a jövőnek,
csak a mának.
Szerencsére
Stonhenge kövei még állnak.
Jó tudni,
hogy az ember egyszer
betöltötte szerepét…
2008-06-11
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Börzsönyi Helikon, 2008.08.hó
|
|
|