Repülõ-szõnyeg
A messzihez közel, az innentől távol,
Pénteken szedtem ki a Margit-hídi kukából.
Alig vettem észre a méltatlan közegben,
Szerencsémre megláttam, bele is szerettem.
Rápattantam, uzsgyi, s fel a magas égnek,
Elmaradtak alattam a házak, a növények.
Egy pillanat, és máris a csillagok mellettem,
Az űr egy rejtélyes objektuma lettem.
Azóta keringek ellipszis alakú pályán,
A galaxis egy ismeretlen távoli táján.
Repülve egyre, meg nem állítva forgást,
Ajánlom mindenkinek e remek megoldást.
Ha akarom, átölelem bármelyik bolygó testét,
Tárt karjaim mindig is a végtelent keresték.
Már minden jó, de azt azért látom,
Ehhez a hőfokhoz vékony a kabátom.
A bajokat leszámítva teljesült a vágyam,
A mindenség a párnám, s a jó puha ágyam.
Itt csak örökké van, nincs előtte-utána,
Megvalósult végre a teljes Nirvána.
A múlt s jövő egybeforrt, nincs jelentése a mának,
Jó érzés a része lenni, a csillagok honának.
Már nem visszaverem, belőlem jön a sugár ki,
Így lettem egyben senki és a legnagyobb akárki.
Sz. Nagy János
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.