Metszet kórképhez

Magányosságom a világban
Igaz, dicső kiváltságom.
Én és az egzisztencia
Valósággá válunk
Egyszer, ha az idő eljön
Az óra elveri az éjfélt
Alattam a mélység
Nem élek meg magasságokat
Csak ami számít és kell
Olyan életviszonyok,
Melyek elillannak,
Suhannak a jövőbe
Egy fekete lyukban
Lássa a galaxis, a Tejút
A csillagmiriád
A gravitáció
S más ismeretlen erők
A semmi szálain

Mert félek, elmúlik
Meghal minden
Édes ízben sós könnyek oldódnak
Felenged  a jég a mélyhűtőben,
és virágok nőnek mindenhová
A lakásban és a fejedből
Szökőkút csörgedez a nemlét felé
Örök körforgásban.

Most itt vagyok. Magamban.
Ülök a gondolat kerítésén,
Korhadó téglák hullanak,
Száll a por,
Alagútszag és ragasztó-narkotikum
Olcsó valóság-tagadás







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.