B. Tóth Klári : Séta az idõben

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 13 órája
Farkas György 13 órája
Cservinka Dávid 15 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 48 perce
Minimal Planet 2 órája
Ötvös Németh Edit naplója 4 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 10 órája
Gyurcsi 10 órája
Jószándékú párbeszélgetés 12 órája
A vádlottak padján 13 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Séta az idõben


Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat, nézd az
ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt, hallottad, a
tümpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, hogy fölkapta, továbbvitte
az építészet, a zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett,
látod a konzolon az akantusz levelet, egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra; a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében egy hajdani építész részvéte átmentette az
örökkévalóságba; nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt  meg barokk motívumok,
tudtad, édesvízi kagylóról  kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngyről, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé hat, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az  oldószerem -
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika végig-
csipegette a korszakokat,  mint nyári rétről a mezei virágot -
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik; emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted  a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja ezt neked  hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát; aztán együtt nézzük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz -
emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok a rozsdás
mászókákon,nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyeretek,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus
vére plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből,
olcsó hatás, de mindig bejön, körbeálltak a látogatók,
egyszer csak megjelentél mögöttük félszeg mosollyal, szelíd,
szakállas Krisztus-arccal, hátratett  kézzel közeledtél, valami
szokatlan volt mögötted, vércseppek követtek, kígyóztak,
tekeredtek,  telepöttyözték a márvány kövezetet, szétnyílt
tenyered, mint vörös forrás jelezte az útvonalat,  amerről jöttél,
mintha a képről,  de nem, a mászókától a Régi Képtár
spanyol osztályáig áldoztad a véred  a  játékért, megérte –
mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,  mint előző évben is,
mikor rozsdás szögbe léptél futás közben, mindig kihívod
a sorsot, te mezítlábas tetanuszbajnok,
mi lennék nélküled…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés