Benceversek – Mennybe-menetel

Fentről látom őt - Fogja valakinek
a kezét a sorban. Picit lefelé billen a feje. Akár ha-
jópadlón menne, úgy lépked, kissé imbolyogva.
Nézem a többi gyereket és mintha csak ő menne
így, kicsit billegősen-szomorúan. - az ablakon át.
Nem hagyva maga után mást, csak a vörös téglás
templomot, hegyes tornyával a szívemben.
Szoktam arra gondolni, hogy leszaladok és felkapom
a földről, megölelem, hadd repüljön. Nem megyek. Nem szabad.
Eszembe jut a reggel, ahogy dühösen azt mondom neki
álljon rendesen, mert el fogok késni. És értse meg, muszáj.
Apának el kell menni. Hogy keressen.
És megkérdezi, mennyit keres Apa. Apa sokat keres.
Mosolyogva mondom, de az imbolygással nem bírok.
Átöleli a lábaimat, felnéz, és emel, emel az ég felé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.