Coco Chanel

Az olló volt a munkaeszközöm
Azzal száműztem minden cifraságot
Egy mozdulat és minden dísz lehullt
Maradt a nyers anyag, a pőre vászon
A hurkolt kelme.. Semmi más, esése
Volt a dísze nem fényes bross, szalag
Amivel Párizst meghódítottam
Egyszerű volt az is. Kis filckalap
Simult a fejre. Mint minden darab
Amit terveztem, eggyé vált a nővel
Aki viselte. Eggyé vált velem
Vissza- visszatérnek, mert időtlen
Szabadságot ad, mégis elegáns
A testet lazán követő ruha

Nem művész, csak egy üzletasszony..
Lettem, maradok Coco Chanel





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-25 23:37:10
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-25 23:39:58