Az egyik én vagyok (jav.)


A keresztút nem útelágazás,
nem válogathatsz; menjek, ne menjek.
A rózsaszín pirosak a szebbek,
vagy a pirosak rózsaszínebbek?
Ez itt a kérdés, s nem lehetne más.

Két ember találkozik az utcán.
Vajon kik ők? Az egyik én vagyok.
Nem idegenek, nem szörny-csillagok,
szemükben barátság tüze ragyog.
Pillantásuk átérkezik hozzám.

Mindenkinek keresztút az élet:
cipeli a kínhalál keresztjét,
azon át valóságos a nemlét,
mintha Krisztus tőszomszédja lennék,
épp ettől a közelségtől félek.

A keresztútnak lassan vége lesz.
Mindössze a dombtető van hátra.
Meg kell halni még ma délutánra,
ahogy azt az isten is kívánja.
Megdördül az ég. Besötétedett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-26 14:55:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-26 14:55:18