A lovag
In memoriam Morvay László
Meglepett minket ez a március
s a pákosztos emléksugár
mint medve a mézre
egyre visszajár
ahogy Csilis estéken
körbefont minket
színes kendőivel az ifjúság
és a "minden lehet"
még nem lett csalóvá
mert Kamil tárta ki előttünk
a megismerhetetlen kertkapuját
a tavasz zsenge fűszálán
katicabogár araszol
s ahogy az egyre hajlongó
csúcsra ér
szárnyait kitárva
világhódító útra kel
így kezdtük mi is
magunkra ismertünk a szélben
Te most tűzzománc páncélodban
útban az ég bástyái felé
taníts meg harcolni
az otthonunkra törő
gyűlölet-okádó sárkányok ellen
vágtató lelked paripája
eltiporja majd kicsinyes félelmeink
mert pajzsodon ott fénylik
a minket megmentő igazság keresztje
és rózsák hullanak
a nők lába elé
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.