Péter Béla : Az én apám

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 10 órája
Farkas György 11 órája
Cservinka Dávid 13 órája
Filip Tamás 22 órája
Tóth János Janus 23 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 42 perce
Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
A fény nem publikus 2 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 7 órája
Gyurcsi 7 órája
Jószándékú párbeszélgetés 10 órája
A vádlottak padján 10 órája
Hetedíziglen 23 órája
az univerzum szélén 23 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Péter Béla
Az én apám

Az én apám még csak 15 volt, amikor a vízhordói fizetésből, az első hosszúszárú nadrágjába bújhatott, 17 volt, amikor a lóci szerpentinen saját Jubileum kerékpárjával száguldozott lefelé, s a lendület átgurította a falun, de kerékpárral vágott neki a háborúnak is, mint aknavető, ám Ausztriában ruszki fogságba esett szakaszostól, biciklistől, amit aztán hosszú menetelés követett egészen a neuhameri fogolytáborig, mert itt érte a béke és a szabadulás, úgyhogy már ’45 szeptemberére elérte a lóci hegyeket. Hamarosan egy nehéz szakmára adta a fejét: Szécsényben kitanulta a bognárságot, de segédnek Mezőkovácsházára költözött, hogy nagyanyám vasakaratának ellentmondhasson, aztán mégis vasöntőnek állt Angyalföldön, mert mennie kellett a bognárműhelyből a mester fiatal felesége miatt.
Az én apám 25 volt, amikor az angyalföldi piacon járva, belenézett anyuka szépséges zöld szemébe, hogy aztán el is vegye Jáger Máriát. Az én apám reggel a munkába elemózsiát vitt a táskájában, este szenet hozott a fűtőház környékéről, hogy legyen mit tenni az ötös kályhába télvíz idején. Az én apám bólintott, s fekete doktor fogóval húzott ki a halálos szorultságomból, majd kijelentette, ilyen núdlifejű gyerek nem kell több ide, aztán meg építkezni kezdtünk a Függetlenség utcában és kétkerekű hintó készült a téesz elnöknek. Végre boldognak láttuk őt, megszületett Mari húgom. Az én apám maszek volt az ötvenes évek végétől, majd hat évig kontár otthon és karbantartó a téglagyárban. Az én apám csak vágta az irgalmatlan fenyő rönköket, hogy a házaknak legyen tetőszerkezetük, aztán megvette első autóját, egy Skoda Oktávia Super-t. Első utunk Lócba vezetett, ahol nagymamám széles mosollyal fogadott és taxinak mondta a mi járgányunkat. Az én apám újra és végleg a maga ura lett. Megvásárolta az önjáró fűrészgépet, s kottatartót faragott Mari húgomnak, aki csellista volt. Szerette a Dunakanyart s a lapát nagy dévéreket sütve. Az én apám azt akarta, hogy többre vigyük, s hogy érettségi után tanuljam ki az autóvillamossági műszerészséget Pick Lacinál, hogy fejezzem be a helyi lap szerkesztését, és ne focizzak az Abonyi KSK-ban , s hogy ne járjak Zsuzsával, mert az ilyen düccögve járó nők nem sokra valók. Az én apám csak hallgatott, amikor a marcali tüzérezredből félév multán végre hazaengedtek, arra gondolt, mit vétett ez a gyerek? Amikor elváltam Zsuzsától, figyelmeztetett, hogy megmondta előre, ám Katinak faragott egy szép paraszt tükröt, és a szeme felvillant, amikor Juditot bemutattam, széles arcon ismerős zöld szemek csillogtak. Ez érdekes, mondta. Az én apám a ’89-ben, csak annyit szólt: még négy-öt évig tarthatott volna a Kádár-rendszer. Már ötszáz nem elég egy tank benzinre. Sokat emlegette, Anyátok mindig jajgat, ez fáj, az fáj, de száz évig fog élni, majd meglátjátok. Ő hatvankilenc volt, amikor agyvérzés és szívinfarktus végzett vele.
Az én apám végül, csak nem költözött a Kutya hegyre, ahonnan látni lehet egész Nagylócot, s ahonnan a tárogató hangja úgy tudott zengeni faluszerte, amikor ő még gyerek volt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-18 08:58:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-18 08:58:49


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS