stigma

lábam szék a várakozástól döngve csapódik
a vaskapu gyomromba felkúszik valami félelem
végighasítva a nyelőcsövemet fojtogatva
torkom bátor vagyok itt ülök salétromszagú
magányban kezemmel csillapítom lábam reszketését
kitátja vigyorgó száját a konyhaajtó betámolyog rajta apám
mellbevágó cefre-szaga felkúszik az agyamig  
szememben nyílt utálat nélkül nézem ahogyan hintázó léptei
a konyhaasztalt megkerülik - hol van anyád? - nem
árulom el még akkor sem amikor pöröly-karja hadonászik az
orrom előtt szemem kés megfogadom egyszer megölöm
ordítása végigfut anyám szelíd kezével meszelt fehér
falain eldöntöm mégsem ölöm meg még akkor sem
ha keze ott marad torkomon


2012-03-14






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-07 12:49:20
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-07 12:49:20