Utazás
Kis poronty az üveg mögött, aki
pályaudvarok neveit dadogja
vonatkattogások között
városok tükreiben újra láthatod
- még 30 év után is, keresve
díszlet-árnyékok közt - arcod hasadékaiban
az oázist, ahová életed vonalai vezetnek.
Ugyanaz a szöveg a leheleten: akadozik, egyhangú,
mintha a vonat soha nem állt volna meg,
de a jég könnyei tovább rajzolják
a vonalat, melyet pára se törölhet le.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-28 23:04:42
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-28 23:04:42