Lutri

Nem tudja senki, mit hagy ott,
maradni mégis lutri.
A felhalmozott illatok
erdejéből kifutni
nincs jó ösvény, nincs elég tér,
az ég sztrádákra olvad.
Fellobban, amit elértél,
magába dől a holnap.

Még apának néz a lányom,
úgy tesz, mintha lenne "mi".
A vasárnap víz alá nyom,
ha akarnék kelleni.
Gyűlölni magam jó terep,
játszótér, hinta, fakard.
Éjjel meg szajhák, trógerek.
A sok szeretni-akart.

Jönnek Istennel házalók,
egy kéz néma szívre tesz.
A bal lefog és ráz a jobb.
Emlékrács. Masszív retesz
kattan be, mint az egykoron
járókát fogó ujjak.
Nagy falat, de lemegy. Tudom.
Ideje fuldokoljak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-02 21:32:27
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-02 21:32:27