Két sima, egy fordított
Most így kézre áll neked a szívem
balfele? Előemésztve, ha
kellene, szögre akasztom (a nap
múlik azzal is), jobbról a balra. Árnyéka
nyúlik, földig ér a délután
Lába s biceg, rajtam kasul és keresztül.
Hiába. Nyolcra szedetni megyek:
varratok. Tetoválást is, emlékezni
arra, hogy melyik anyajegyed
fogant, és hordott ki - Tőlem?
Hogyan? – hibás gyermeket, ujjak nélkül
gépelt újságpapirost is olykor. Az
elcsépelt mondataimban mindig félreütök
néhány mássalhangzót neked.
A példány kiadhatatlan ebben a formájában, kérem.
A következőt! A padon minimum
Ölelkező pár végszóra jöjjön,
mint a filmeken. Hálivúdi
Minta: két sima, egy fordított lovaglóülésben,
meg egy misszionáriusban lezavart
menet. Jegyeket felmutatni, csapó,
felvétel! A tíz perc lejárt,
a tétel (valami newtonéi, a Vonzásról meg Nehézkedésről)
kidolgozva, hat hét konditerem, a has lapos,
foltozva a hiányosságok, az egymáséi. Lehetünk
kapcsolatban is akár, ha visszajelölsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-26 17:21:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-27 10:26:55