Nekik

Szabadságod már nem enyém és nem a játékod:
áldott gyermek, áldott őrült, mindaz, aki áldott -
Kiszolgálok: ahogy intek, mozognak a tárgyak,
tudok főzni, tudok mosni, magam-mást ellátok.
De mióta csak ezt teszem - kerülnek az álmok.
Extázisom napi szinten milyen detergenssel
oldottam föl, hogy ne vágyjak magasabb egekbe?
A feladat- ami bennem - nem hagyott nyugodni:
megfelelés, határidő - fizetséggé bomlik.
Amiben a lélegzetet olyan könnyen vettem -
pedig tudtam, hogy egy slukkja halálos is lehet,
attól most a gyermekemet, új-magamat féltem.
Szabadságom már nem enyém, utad rajtam túl van;
használjál el, köszönjél el, adjál át a múltnak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-19 21:46:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-19 21:46:04