el
elkótyavetyéltem a könyveimet;
amelyek nélkül nem élet az élet –
gondoltam akkor, mikor felkészültem –
most kész vagyok. könyveim nem hulltanak,
se érzelem, se firkalap – vagyo-gatok.
meglepetés csak annyi van – hiányom
akár a huzat – átjár magam-magam.
fontosabb-e a tömény élet, aminek sűreje
könyvön szűrve lehet, vagy anélkül is?
miféle szüret ez – szűrve-hígan; kidobva
az ember murcit tudva, szörpötyél némán
egy sarokban. ami csak ünnep volt – mind
volt ünnep, ami meg lesz még – emlékezet;
minek a könyv, ha maga az ember bőrkötés,
jelző, laptop, csendek. elkótyavetyéltem,
nem égettem, szeretem távol könyveimet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-02-11 21:59:59
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-11 21:59:59
