Fájdalmam margójára
Felfogom, ő hat rám, úgy hívják Fájdalom és Gyász.
Gyűlölöm őt, aki csúnya fagyot hoz, megkövez alkonyt,
szívemen aggalak árny, gyilkosan őrli időm;
kérlelem, engedjen, hogy harsona búja ne verjen,
lelkem egén teher, és ellene gyenge erőm.
Hullik a véres hó, szememen káprázata színezi,
tegnapom ünnepe gyászos, szívem vad zaja hangos.
Télies álmom ezen táncol, zokogó dob a sokkom,
hangtalan elmevalóm riad, égeti ösztöne, harcol.
Pelyhes a múlt szava, háborgás hull nyugtalanul tova,
földre esek, tört testem a terhem alatt e napon rom.
Már tavasz érkezik, érzem, ahogy csúf lelkem elalszik,
csendesen élő szívem, csak mosolyog jelen arcomon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-02-20 18:19:39
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-20 18:19:39