Búcsú
Látod, milyen szép ez a nap, drága:
huszonhét fok, és minden-minden pitypang
nekünk és ránk mosolyog,
mint út szélén elszórt, kis napok.
Sosem hagylak el, gondoltam tegnap.
Így maradunk, egymás nyárestéiben;
bőrünk alatt meleg, sárga napjainkkal.
Aztán ma reggel a mosodába mentem;
a táblázatban azelőtt szobaszámok sorakoztak,
felettük-mellettük a dátum és az óra;
most a stóc tetején ott hevertek
a nyárvéget jelző, üres lapok:
csupa firka és írás az összes.
A táblázat szabályossága nélkül jegyezték
az élet apró történéseit.
(Olyasféle változás ez,
mint mikor a térképről lemész:
előbb biztos folyók, városok
aztán kusza, bizonytalan semmi;
egy idegen ország alig jelölt körvonalai.)
...és akkor és ott belémhasított
(mérgeskígyó csap le ilyen hirtelen);
felmentem a szobámba csomagolni,
aztán egy óráig üvöltve sírtam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-19 00:32:35
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-19 21:36:15
