Ügyetlen imám
Nem úgy moccan szívem, ahogy szokott,
már kissé kopottas a dobbanása.
Meg-megáll, szerintem elgondolkodott,
hogy vajon a vérem miért pumpálja.
Mert elmetszettem bal karom bőrét,
lábaim előtt alvad az élet,
és akár vad, ha menti a kölykét,
a félelem fogsora nyakamba mélyed.
Rebegni kellene valami szépet,
az utolsó szó megkésett jogán,
hát cseréljék fel a lentre a kéket,
hadd üldögéljek az ég horpaszán.
Ezért érzem, ha lélegzik az Isten,
táguló tüdő, de már sorvad a tér.
Ügyetlen imám így nincs hova hintsem,
és előttem a semmibe hullik a vér.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-03 16:00:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-03 17:08:32
