Herpesz

Taszít a múlt,
fanyarú íz szám szélén,
ha csókodra gondolok,
s meglepő visszanézni az emlékeket,
melyeken együtt nevettünk.
Most tűnik csak fel,
hogy duzzadt már akkor is a kín bennem,
amikor melletted nevettem.
Valószínűleg már akkor is
valami más gyümölcsbe haraptál!
Rohadtak is a fogaid,
bűzlött a szád,
s csókod nem is volt édes,
csak kéjes,
nem volt igaz semmi, csupa hazugság!
Rohadt, aszalódott illúzióba maradtál,
így birtokoltál, így csókoltál!
Minden este mielőtt lefekszek,
a tükörbe nézek,
s látom kicsapongásaid!
Véresek a fogaim is,
úgy próbálom szájízed kimosni,
az erős sörtékkel a gyökerekből!
Piszkos testemet,
melyet a sárba tiportál is egy életen át moshatom.
és téged?
Téged, az emlékeidet, a harapások nyomait,
az elfertőzött sebeket meddig mossam?
Sikerül eltüntetni végleg?
Van rá gyógyír egyáltalán?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-15 17:48:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-15 17:48:45