Idegen tájon
Olykor hallom ahogy hívsz.
Pillantásoddal, néma ajkakkal.
De most távol vagyok.
Ismeretlen kihalt tájon
bolyongok.
Dühös repedések, bánatos
koszos esőtócsák közt
ködben lépkedek.
Nem rég nagy volt itt a vihar.
Lepusztult táj.
De a távolban még villámlik.
Semmi sem olyan mint régen.
Minden más lett.
Mindent letarolt az ég.
Idegen úton nem találom
az utat- hozzád sem.
Idegen vagyok most itt.
Félek az újabb vihartól.
Elfutnék
de olykor hívogatsz.
Bocsáss meg ha eltévednék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-13 11:04:10
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-13 11:04:10