Zsuponyó Gábor : Irodalmon kívüli

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 9 perce
A fény nem publikus 39 perce
Bátai Tibor 51 perce
az univerzum szélén 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 órája
Jószándékú párbeszélgetés 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 19 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Irodalmon kívüli

álmok járnak önelégületlenségben
s kelnek a porszőrös utcákon
nyomdokaikban kátyúk
hogy harcoljunk, meg küzdjünk
a belénk táplált álmokért

a köldökzsinór elszakadt…

unni már
hogy a psziché is csak emésztőrendszer
szó és szar is egyre megy
meg egy helyre
nem többször
csak egyszer

olyan, mint a csatornaszag…

az irodalmon kívül írni
csak azt ami jön
színnel írni
meg szín nélkül
zsírkréta csak mind
amit felver majd az eső

a betonváros a vázlatokat fecnikre tépi
tervezni álarcot
bűnözni is
meg vegetáriánusnak lenni
mind ahányszor harapnak majd
tisztességesnek lenni
adakozni
hogy majd a rászorulók helyett
elverjék az adományokat
az öltönyös faszok

érzelmesnek lenni továbbra is
meg tisztességesnek
s lenni akkor is
ha ürülékből van
és nyakig ér már az egész város

psszt…

csak nyelni
nem baj, hogy szembeszél
csak hugyozni tovább
s nézni a város pisztolycsövét
inhalálni zaját
nyelni az összemosott színeket a tájban
hagyni, hogy indigózzák olcsóságaink
meg nyomorúságaink
ne tűnjünk ki
jobb sablonnak lenni
bégetni tovább a nyájban

legelni
s iratkozni önismereti tréningre
venni egy kis agyszappant
hagyni
hogy mossanak tovább
a lila alkony-sötéttel

hagyni póznákon teregetni lelkek anatómiáját
a negyedikről öntenek nyakon moslékkal
de csak hordani tovább álszent szüzek glóriáját
mintha mások lennénk
s nem zavarna senkit
ez az egész

csak szemet hunyni
térdepelni tovább
öltönyös faszokat ’ szopni ’ újra
megaláztatni magad
hogy aztán verjék az arcodra
csak kisétálni boldogan az irodából
markokban tízezrekkel
majd formába hozni olcsó ribanclelkeket
s tettetni továbbra is
hogy amit más tudna adni
az nem kell
mert mekkora bűnt követ el
ha zöld gerinces cigarettával kínál
s kár ülni mellé a párkányra feszes seggel
csak invokálni hiába
hogy milyen nézni is
szürke betonkérgét a valóságnak
s lapozni impulzuslapokat
melyekből sorra tépik majd a verseket
s nem többször
csak egyszer
csak egyszer nézni az ablakokba mélyen
nézni ahogy derékig ér az éjszaka
s minden alkalommal fuldoklik a Hold
a fényében
újra és újra

nézni tabuhártyás szemekkel
ahogy mindenki leszarik mindent
öncélú magányban locsolni tovább
bőreinket a mocskos lámpafénnyel

betakarva a csillagos eget…

nem foglalkozni soha semmivel
az éhbér az előszobában a csekkekkel veszekszik
s együtt marcangolják a küszöböt
odavisítanak néha
melyre fújva egy leheletnyi füstöt
attól megnyugszanak
nem éhes már senki?
továbbra is jóízűen szarni más taposómalmába
meg álmába olyan
mint észre sem venni
hogy köpnek ránk
mi meg magunkra
meg egymásra
kire legbelül féltve gondolunk
mintha élnénk mégis
egy széthullott törzsként
s írunk tovább
csendesen
az irodalmon kívül
egyetlen
iroda lomként…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-21 11:11:02
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-21 11:11:02


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus