h e g y m e n e t

mint föld-alatt megbúvó patak bont hegyet
benned a lenyelt könnyek tépik lelkedet
s mert Isten tapintatlan - talán sok a dolga
- már agyadban visszhangzik a göröngy hangja
ahogy a gödörbe engedett lakkozott koporsóra
hullik,
temetsz, s mert a halált nem lehet tervezni,
most megszaladt a szokvány, nehéz értelmezni
miért vagy már törzsvásárló a koszorúsnál
és miért van, hogy automatikusan nyúlnál
a xanaxért,
mert jó lenne végre nem a hajnallal ébredni,
jó lenne aludni és álmodni, talán megérteni,
hogy miért lett sorsod a gyászruha, holott unod
ezt a színt, még szeretnéd a színeket, de hordod
a feketét,
dac szülte mozdulat, mikor a fiolát markodba öntöd
és lépnél a gödör felé, aztán mégis a sötét göncöt
dobod az automatába, mert tudod, hogy Golgotád
néhány állomása még hátra van, önmagad gyilkosát
nem játszhatod el,
nehéz már a lélegzet is, s ha feldobban a szíved
magadon nevetsz, egy filctollal selejtezed
a szép szavakat szótáradban, aztán az egészet
a sarokba vágod, válladra emeled a kereszted
és indulsz - hegymenet





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-30 19:57:20
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-30 19:57:20