Végh Tamás : A "zöld angyal" visszatér

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 42 perce
A fény nem publikus 1 órája
Bátai Tibor 1 órája
az univerzum szélén 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 órája
Jószándékú párbeszélgetés 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 20 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
A "zöld angyal" visszatér

„tovább e jelen világon, villámló karokon át,
tovább a reményen, ha a Lehetetlenért is, tovább”
                    
          /Nagy László: A zöld angyal/


  
I.
A zöld angyal visszatér.
Pipacsok, talpfák, szikár ecetfák
Óvó karjai ölelik át az árvuló
Épületek vállait, gazdátlan síneken túl
Amerre az út tovafut innen,
Mindenütt, ameddig ellát a szem,
Burjánzó, zöld elhagyatottság.
Ez marad mindig az ember után:
A hónaljig érő gyomdzsungelek
Megörökölt barbarizmusa.
Halad az árral, túlél, vegetál.
Kórboncnoka immár, s nem ápolója
E tájnak, mely életének egykor
Őrzője, s megtartója volt.

II.
A zöld angyal visszatér.
Az üres állomások embernélküli,
Emlékező magánya csenddé oldja
Suhanó szárnyait, s kertté avatja
A száz éve félretolt, öreg teherkocsit,
S barna deszkái közt, suhanc akácok
Űzik el szuszogó, mozdonyos álmait.
A némaság kelepel idefenn, míg alant
A tobzódó város szűretlen zajai hörögnek
Bele a ronggyá vert csend szürke szemüregeibe.
A peronokon, s a még csudaképp, ép padokon
Átcsap a fű-hullámverés, árad, zajlik a zöld,
Nyújtóznak benne a bokrok, csobbannak a fák.
Csupa zöld, lebegő áradás, zöld-glóriás
Földindulás, embertelen szívdobbanás,
Mind milliónyi aknarobbanás, széltől éles
Zöld robajban kaszasuhogás. Zöld időben
Kéklő árulás, emberszagú, sárkányszagú,
Féregfej-nepper szagú reggeli gyanú
Hétfej-foga zölden zárul, gondja odva
Bűzhödt kátyú, lehulló éjjeli-zománc!

III.
A zöld angyal visszatér.
Megrázza vállam, szívembe szisszen,
Mint a vasárnapi orkán, mely rádörren
A kertre. Lebontja hajléktalanok viskóit
Az erdőszélen, s nem épít nékik újakat
Kőbánya szívében. Fényről hazudik
Naponta, s rájuk engedi janicsárjait.
Tüneteket kezel, s tíz körömmel
Kaparja el elfeledett veteránjait.
S gazdátlanná vált hérosztemetők
Vadszőlőindái kúsznak az elmálló
Harangtorony kupola csontjáig,
S a parttalan áradó, sárzuhatag arcú
Hordák erodálják az őszülő mediterrán
Májust, talaja sárguló moha, hangyasár,
Vetetlen ágyakban fetrengő alkony-ideál,
Ami a tegnapokból véletlen megmaradt,
Az az óráját nézi csendesen, és sorára vár.

IV.
A zöld angyal visszatér, s megáll a Keletinél.
S vele szemben álmodik a nyomor vedlett kabátban,
Szakácskönyvvel a kezében, s azon tűnődik lapjait
Forgatva éppen, hogyan is készíthetne majd egyszer
Egy tál ételt egyszerűen. Előtte a pörgő káosz,
Kocsival száguld város, s csak ebből áll, még
Az elmúlásba se megy gyalog, míg a motor
Le nem áll, s a kerék forog. Az öregember
Az angyalra néz, s feláll a járda szegletén.
Nyitott könyvét összecsukja, s a vedlett kabát
Zsebébe dugja. Mehetünk,- mondja, s vissza
Sem néz a földön heverő pár ócska rongyra.
Induljunk, barátom, hosszú még a délután.

2014. május 27.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-18 09:57:06
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-18 09:57:06


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus