Burokhasadás


Mosolypalástban álltok, érintetlenül.
Körülöttetek a tények megzabolázva.
A tündéri létezés ezernyi apró bája,
A családi dolgok, munka harmóniája
Arcotokra szelídül

Belső köreitek legrejtettebb zugában,
Hol a lélek csendje vigyáz magára,
Intim suttogássá lapul a kinti lárma.
Korai derek dühe puhul langyosságba,
Olyan ártatlanul.

Körben álltok, érinthetetlenül. Kívül
Zabla feszül az októberi tájra. Csókra
Váró szájra harmatözön könnye hull,
S puszta remény a szegények társa,
Penge suhogása.

Mint hajnali zuhatag áradása,
Úgy csapódik rátok majd váratlanul,
A tények korrekt hajthatatlansága.
Újabb nap az újabb holdba hull,
Olyan arcátlanul.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-10 08:16:34
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-10 08:16:34