Álomtalanul
Álomtalanul
A hontalan éjszaka veti ma ágyam.
Szemeimen álom- most nyugtalan.
A porcelán testű éj darabokra törik
mikor a hajnal még ébren talál.
Fájó ujjpercekkel gondolatokat
szorongatok. Ébren- álmokat
kergetek. Fáradtságtól remegek.
Mi lesz most? Mit hoz az új nap fénye?
Leszedem a pókhálókat, terveket
szövögetek.
Ráncokat barázdálva telik az idő.
Múlnak napok, telnek az évek.
Újra álomtalanul talál a hajnal.
Mivé lettünk szép reményünk?
Telnek a napok, rövidül életünk,
a remény s én- ketten görnyedünk.
Melyikünk bírja tovább?
Ki fogy el hamarabb?
Közelít az éj, talán- talán ma álmodok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-27 16:24:32
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-27 16:24:32