Egy költõnek
Szórakozottan babrálnak
Csésze fülén tüzes ujjak,
Latinos ritmust dobolnak
A sosemvolt éjszakának.
Tűnődve csókok szambáján,
Dús báján göndör fürtöknek
Ha tűz mellől hozzád szólna:
Kávéd kihűl a kezedben!
Merengve kortyolgat lassan,
Harmóniát nyelvén ízlelve,
Átéli sugárzó arccal,
A még sosemvolt szerelmet.
Ostoba nőkön nevetve,
Galacsinná gyűrt sorait
Hajítja félre és közben
Kávéjából nyel egy kicsit.
Felnéz rád kalózmosollyal,
Gondolatai szerteszét,
Kávézaccát felkavarja,
Lelkében szül száz költeményt.
Budapest, 2004-09-28.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
