varázslat

a simonyi úton hajolt rá az este. egyszerűen, csendben,
szinte szeretgetve. tini szíve megvadult, ahogy a
hold ezüstje hajába túrt. a sok pimasz árny a fák mögül
sziluettjébe elmerült. a szoknya ránca combra simult.
nem férfi kéztől, csak szemtől pirult. a pálma felől régi
slágerek kúsztak végig a flaszteren, és az öreg hársak
járdaszélen bólogattak hozzá szótlan, szerényen.
a fodros ég még nem szakadt. felhőcsipkéje, amit kell, takart.
de a lányos hév és a szende báj így is elbűvölte az éjszakát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-30 16:54:21
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-31 11:01:06