|
Tábort vernek a vándor fellegek,
hársfalevél szél tenyerén remeg ,
elillan a hajnal verítéke,
sóhajkén ül ,fel a kerítésre.
Fütyül a rigó, a veréb cserfel,
ébred az udvar ,ébred a kerttel,
rózsaillat leng ,benne méh dúdol,
az elébb szállt fel a nedves kútról.
Fellegek alatt bujkál ma nyár,
cipőnyomdáz a járdákon a sár,
és megy az idő, lábán percpapucs,
és bújik a Nap, szemembe, kukucs….
|