Markovics Anita : Különben is

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 15 órája
Farkas György 16 órája
Cservinka Dávid 18 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 3 órája
Minimal Planet 5 órája
Ötvös Németh Edit naplója 7 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 8 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 12 órája
Gyurcsi 12 órája
Jószándékú párbeszélgetés 15 órája
A vádlottak padján 15 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Markovics Anita
Különben is

A semmiből a semmibe a semmi által, amikor
a hajad mögött fehér pingponglabda volt a Hold, azt
ismétlem, néha, ha túlélésre van szükségem, pedig
általában nincs szükségem sem túlélésre, sem az életre, sem az éjszakákra.
Egy letört betondarabot szorongathatok, kezed nyomát őrzőt,
leveleket, tavaly őszit, az utcán sodortat,
letépett borostyánt, lestyánt,
a lámpák rubin fényét zsinórban,
szemem megtelő csarnokvizében a hiányt,
a szomorúságot, a lemondást, a várva várt váratlanokat is,
a nyár éjszakákban forró betonlépcsőre kifekvő hallgatásokat,
a felettem megperdülő csillagrendszereket,
saját jelentéketlenségünket,
saját életünk jelentőségét,
saját életünk jelentéktelenségét egymásban és egymáson kívül, és
hogy én mégis erről írok szabadverset ahol kalapáltál,
ahol kalapált egyszer a szívem.
Az ember az igazra törekszik,
arra emlékszik, mégha félig igaz is,
szóval a nyáréjszakák: forró beton, békák, sikolyom,
- nem biztos hogy csak miattuk, -
éjszakai rétek, közepén facsoport,
hogy mindig megyünk valami felé.
Különben is
nem szükséges elindulnunk,
igen, hogy magunkban menetelünk és
lehet hogy fák vagyunk egymás tisztásain,
lehet kiírtott fák vagyunk egymás tisztásain,
lehet írtások vagyunk egymás erdejében,
lehet sóval leszórt földek vagyunk,
lehet szóval leszórt földek vagyunk,
lehet pingpongozó Hold vagyunk, és ha
én azt láttam, amit te, te mit láttál a hátam mögött?
Mit néztél a hajam mögött?
Mit kerestél fülem mögött?
Mert biztos nem csendet,
biztos nem csak véróceánt,
biztos nem csak a nyári éjek sörtüzének egyszer odacsapó zimankóját,
biztos nem keresne az ember semmit ott, ahol nincs semmi.
Legalábbis én így vagyok ezzel,
hogy akkor el sem indulok.
De te elindultál nagyon hosszan, hogy hosszú érkezésbe csapódj,
hogy érzésbe csapódj,
és letört betonpárkány legyél,
borostyánlevél legyél,
utcáról felszedett elsodort őszi falevél legyél,
az ember azért indul el, hogy igaz legyen,
mint a nyáréjszakák,
amikben hegedülő tücskök vannak,
faggatnak a nótámról és én azt mondom:
"- Más öleli a babámat",
"- Jó de melyik?"
hát melyik más, mindegy.
Az éjszaka sötétje egyforma.
Egyforma haraggal és egyforma zuhataggal zúdúl rám a tömör semmi.
Évek hosszú során át egy sikító várfal vagyok zümmögni a teacsendben,
kora reggel egyszer a kezedbe fogom adni, tudom,
már négy évesen láttam,
egész életemben láttalak,
amikor még nem is ismertelek,
az ajtómban fogsz állni.
De most még forró betont köp magából a Hold,
alattam kertvárosi házak közti asztalitenisz-asztal,
ismétlődések tűje üt, mint a készülő tetoválás,
tus az éj és fekete lesz a bőr,
remény ugrik a Holdra,
boromba esett a Hold, igen,
a medencét egy kutya ússza át,
átfordulnak a naptárak,
ezer évek,
mi újra és újra,
ezért emlékszel rám,
patt-patt, pattog az agyadban a fehér labda,
nyáréjszakák,
lehúzott róló,
vaksötét semmi,
egy diófa integet nekem,
ezüst levelei zörögnek,
holnap kivágják...
Ki fog integetni a jövőbe helyettem?
Patt-patt, deresgerincű, patt-patt,
gondoltam, mondok valami igazat:

Te lettél, ahogyan erre az életre elfelejtesz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-11 00:19:16
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-11 00:19:16


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés