Viharban

Elhallgatnak a varjak, csend üli már a vidéket.
Nem súg semmit a fűz szomorú levelének a szél sem.
Néma halak buknak fel a tóból, tátog a szájuk.
Csöndes a víz, nem mozdul a felszín. Szürkül az ég. Fenn
már zordon felhők gyülekeznek. Horkan az orkán,
és elkapja derékban a nádast, ropja a táncát.
Erre meg arra is hajlik a sok szár, megmarad állva.
Nem törik el, mert adja magát önként a viharnak.
Villan a villám, feldübörög most hosszan az ég is.
Reszket a tájék. Görnyed az élő, várja az ostort,
és már veri is őt az eső. Még messze a hajlék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-08-13 23:15:51
Utolsó módosítás ideje: 2020-08-14 10:52:10