|
Ahogy ültem a hosszú folyosón,
A hosszú folyosón andalogva
Jointot tekertem a porcicákból,
Tüdőm, szívem, kezem szolga
Mikor mindig magamba nézek,
Mert akkor is téged talállak
Élet vonalamban,
S tenyerem, mint a bádogos madárlak;
Karom-
Nyomok.
S ahogy tüdőre szívom
Mi létem billentyű parancsait
A morajló folyosókon
Kaparászva össze darabjaid,
Feleszmélek arra, hogy
Kicsit megköhögtet
Ez a hosszú keresés, nem vagyok
Sem öntelt, sem ötlet
Sem itt,
Sem ott.
S ahogy cirógatom hörgőimben
A tubákolt krétaport,
A padlót dörgölöm fejemmel
Durván (spontán teleport,
Mi ezt a versszakot egybefonja),
S szememben minden szín elegy
Egy-egy görbült alakkal párosul;
Padokkal, székkel, rímtelenséggel, egy
Halom
Kacat.
S ahogy ezt a lassú port tüdőzöm
Léghólyagocskáim felé,
Vegetálok ütemtelenül,
Rím nélkül, akár a diófalevél,
Ázottan, ereszbe szorulva,
Míg szőke hajad forgatja a szél,
Tegnap csomóstul mind beszárítottam,
S a huzattal együtt mint az acél,
Morog
Zörög.
S ahogy hazaúton botorkálok
Akár egy részeg űrturista,
Ki az utcán fogott földet
A kéményfüst tavába, de nyista,
A te csontos csuklódra szegődik
Tekintetem karomra nézve,
Nyúlnék zsebembe utánad,
S Hosszú körmöd repeszti szét éppen
Bolond
Zakóm.
S ahogy kijózanodom belőled,
Emlékeid verőeremben
Felhalmozódnak, körbe-körbe,
Mint egy körúton, keringenek
Forgalmi dugók nélkül,
S ahányszor a szememhez érnek,
Egy filmben állnak össze:
Hallucinállak éppen
Cica-
Mica.
S ahogy hirtelen beesteledik,
Felhúzom a Holdat az égre,
Lehet, hogy ez túl közhelyes
Viszont, de ennek sorsa elvégre,
A lakótelep mellett ülök már
Két órája szénszűrős ingben,
Valahol láthatsz, mert látom,
SMS-be mondod, hogy szerinted
Drogos
Vagyok.
Hja… Drogos lettem, mert
Rabodul fogadtál,
Drogos vagyok, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál.
|
