|
Különös szerzet az emlékezet:
Néha váratlanul, ki tudja miért,
A tudat kusza kazlának mélyéről
Nyugtalanító életpéldák szálait húzza elő,
Régi történetek hőseivel lep meg.
Már évek óta eszembe sem jutott,
Most mégis nap mint nap
A fejemben itt forog,
Nem bírom elhessegetni,
Valamiért makacsul verssé akar lenni,
Fülembe zsong a hangja, szavai,
Felidéződnek a gesztusai.
Egy vérbeli munkásarisztokrata volt.
Afféle szocdemes, szakszervezeti,
Az a rátarti, régi vágású szaki,
Szigorú, precíz, egy tömbből faragott.
56 után sem törték meg a gerincét
A vallató pribékek ütlegei,
Sem a Kádár börtönei,
Mert hát munkástanács-elnökké tették
A közakarat, meg a balsors,
De megbűnhődött e bűnért.
A párja nem várta, megcsalta, elhagyta,
Nincstelen páriaként szabadult,
Széthullt a családja, amíg ült.
A gyerekeit rokonok nevelték.
Mikor megismertem, már rég
Egy második feleség szítta a vérét,
A nőkkel valahogy sose volt szerencsés,
De Ő, többnyire békességgel, tűrte a sorsát.
Bár a nyugdíját havonta hozta a postás,
S az időskor nyavalyái gyötörték a testét,
Nem hagyta abba a munkát.
A szuterénben, a háza alatt,
A műhelyben, maga gyártotta két
Fröccsöntő gép dohogott,
Nyelte a műanyagot.
Ha ideje engedte, s rávitte a kedve,
A találmányával, bogarával, egy különös
Tengelykapcsolóval foglalkozott,
Melyért, mert kikotyogta valahol az elvét,
S híre ment,
Mint a darazsak a virágzó akácfát,
Nagy német autógyárak kerülgették,
De nem adta, csak csiszolgatta,
Szétszedte, összerakta, a tökélyt akarta,
Rejtegette, végül titkát a sírba vitte.
Azon a napon is korán kelt.
Mielőtt munkaruhát öltött,
Ébresztőnek, egy kupica karcost töltött,
Lenn bekapcsolta mindkét gépét,
Hadd melegedjék.
Olajzót ragadott, s megolajzott
Minden oszlopot, csapágyat és csapot,
A zsírzó szemekbe tiszta zsírt nyomott.
Mikor meghúzott egy csepegő csatlakozót
Kezéből a szerszám váratlanul kihullott.
Nagyot koppant. Nézett utána hosszan,
És csodálkozott.
Nehezen moccant a lába.
Felbotorkált a lakásba,
Csendben, óvatosan a ruháit levetette,
És összehajtva, katonás rendben,
Egy székre letette,
Az öngyújtó került a legtetejére,
S mellé a pakli cigaretta.
Asszonya a konyhában
Mindezt észre se vette.
A fürdőben alaposan lemosta magát.
Nehézkesen, de használta a borotvát,
Megvágta az állát.
Egy szál törölközőt tekert magára,
Úgy ment a szobába.
Tiszta fehérneműt keresett, s vett.
Lefeküdt a szófára,
És meghalt.
Méltósággal, ahogy élt.
Tiszta gatyával.
|
