|
"S a költő is kilép évezredem szobáiból......
Egy este visszatérünk az emberek útjaira..."
Saint-John Perse
Visszafordul az út, igen, ne bántsd
az enyészet kelyheit, a nappal
visszatér, rózsák világítanak,
egymásra törjük a némaság
kapuját s élünk megint.
A tükrökből kilép az ember és
hallja, mint libben a fű, az éjen
átdereng keze, szívéhez bújnak,
majd a vadállatok léptei,
válla hajnalba hajlik.
Majd nyár lesz, a tenger küszöbéről
hab lendül a fénynek, mezők felett
a nők édes bokája száll, a köd
kinyílik az út előtt, a fák
kérgeiből illat csorog.
És megtérnek majd a világgá ment
pillanatok, az esők lombjain
elalszik a szomjas madár, reggel
sóhajok bújnak egymáshoz
s a csend elejti önmagát.
Megérkezünk egymáshoz, homlokunk
kamasz csillag, térdünk alatt fehér
patak szalad, - ám, ha megkérdezi
tőlünk a társak, hogy meghalt-e
az Isten, csak hallgatunk.
|
