|
(Vörösmarty Mihály után szabadon)
Régóta homályos két szemed világa:
sör és Jägermeister, mi erről tehet.
Így sem kapós már a múlt setét virága,
hát még ha kitisztul zákányos fejed.
Az ordas jövőnek borzas fátyolában
ijesztő, vad képek réme jön feléd.
Ideje serkenned, s milliom másnak is:
csak körül kell nézned, s utad megleléd.
Nézz az Unióra! Annyi milliója
él többé-kevésbé boldog életet.
Csak veled történt meg, hogy míg elbambultál,
elorozták tőled jövőd, s életed.
Mi is az, mi téged boldoggá tehetne?
Szabadság vagy vagyon? Egyszerű a kép:
hogyha nem vagy szabad, s nincs egy nemes eszme,
pénzzel együtt sem vagy boldog semmiképp.
Még az oligarchák, kik vagyona számos,
a milliárdosok, ők sem boldogok.
Hiába, hogy mindük Fejbólintó János,
egy kényúr kegyétől függ a jó soruk.
Az, ki szívében jó, és lélekben nemes,
kit nem telhetetlen gőgje inspirál,
annak áll a világ, ámbátor nem szemes,
hogyha országáért bátran síkra száll.
Nézz hát a jövőbe, s mondd meg amazoknak:
szép hazád nem leend hűbérbirtoka
egy őrült vezérnek s pár mohó maroknak;
ez csak bénaságunk, s a sors fintora.
Múltat visszahozni nem lehet örökre:
nem más, mint homokra épült délibáb.
A finnugor nyelv sem változik törökre:
eddig tűrte népünk, innen nincs tovább.
Együtt vesszük vissza az elorzott jövőt:
úgy tér meg honába, mint vándormadár,
ki megszenvedte a távol töltött időt,
s újra régi fészkén lesz boldog ma már.
S innentől vigyázunk! Mások morbid álmát
nem álmodjuk újra, bármily tarka is!
Nemzeti színekre pingált talmi álcád
kecsegtető bár, de tévutakra visz.
2018.09.04.
|
