|
Visszakérem országomat!
Nem a régit, a nagyot,
csak, amit a politika
akkoriban meghagyott!
Azt, amitől távol voltam,
amíg nem jöttem haza.
Azt, ahol magától nyílik
lelkem színes atlasza.
A földet, amit eladtak
alólam a kufárok.
Ahol ma már egy sírhelynyi
szabadot se találok.
A strandokat, az erdőket,
a térről a padokat.
Tanáraim tanárságát
amit brüsszel halogat.
Kérem vissza a trafikot,
doktoromat se vigyék,
a pár család adja vissza,
miénk az a borvidék!
Kérem vissza a „nemzeti” -t!
Meg azt, hogy „mi, magyarok”!
megrémít, kik bitorolják,
milyen senki-alakok!
Kérem vissza magyarságom!
Lesikálva, fehéren!
És cseréljünk! Ti éljetek
vízen – s drága – kenyéren!
|
