|
Elverem rajtad
a transz-port, kutrica,
ki kavalkád vagy a fortélyban, nem vagy képes kinyögni: kukuríkú,
nem bírod kibökni: grillkollázs,
helyette szerencsés raszterrel rejtegeted az aknakosár szobrát,
hogy drapp cserepekben kamerák rögzülnek,
így hát te, kutrica, tovább vergődsz a brómmal tömött fogatlan derékszíj slampos kötényében,
lám, épp most viharzik át egy kulisszapatkány a véredényeden,
s te annyit se mondasz: bá,
annyit se reagálsz: ez szempillanövesztő káröröm,
futószalagjaid gyöngye: dagadt gyertya,
te véletlenül arra tévedsz, kutrica és cuki kis vájatot
alakítasz ki
a violinkulcsban,
elég volt, kutrica, mert az tény, hogy szérumod a süllyesztők balhorga,
de te, locsolócsőre csatlakoztatható bérrendszer, mi fűtve
is nedves, lehajolsz és megigazítod a civilizálatlan
viselkedés eltömődött harsonáit,
kutrica,
ez már bizony tűrhetetlen állapot,
passzívan élni miért nem szeretsz,
ehelyett futómadaraid szektája lengő csillagfüggönyt őrjít,
mi rá a garancia, hogy tarka mosolyod fáraót szipolyozzon épp egy mézesüvegből,
álomcsapdában egy agg térdel előrenyújtott kezekkel, a versenydíját
lankáiddal méred, kutrica
és zeng a vénád, zeng, akár egy térdeplő hadinaszádnak, gratulálok,
szemölcs alakú daganat, a kártyapartid kifordult zsebemből, mert nem vagyok én hályog-
kovács és azt is megértem, hogy hízelegnek neked
az exportált kalapok, kutrica,
de
ki a te tolmácsod, nem vágom,
gyere hát, mérkőzzünk meg a tisztáson,
mert a lekésett vonatok fóliájában sok a traverz, s nem tudni,
a sarkított program játszik-e a hortyogásunkkal,
vagy a gyömbérsör szintje apad súlyosan, leszakított fülekkel
azt halljuk dohogni, kutrica.
|
