Kis királylány


Kis királylány ül a hdon
Magányosan , egyedül
Keresi kit elvesztett rég
de nem találja sehol
Volt neki egy hercege
Múltba merül az arca
Őt szerette, egyedül ŐT,
Mégis elment a harcba.
A kis királylány még most is várja
Hogy hazamenjen a lovag
De a herceg meghalt, s hamvait
A szél tovafújta
Senki nem szólt a királylányhoz
Tudták, hogy felesleges
Kit a szív igazán szeret
Elengedni nem képes
Minden hajnalben ott ült
Este a csillagokkal várt
Az eltűnt udvarló emléke
Nem engedte tovább
A szép királylány egy nap meghalt
Idős volt, arcára ránc került
S egy éjszakán a Duna sodrása
Vetette partra , ott találták Őt!
Meghalt tehát, de tiszteletből
Alattvalói szoborba foglalták
A kis királylányt, ki hitt a szerelemben
S kinek halála senkinek se fájt!
De ne hidd azt, hogy Pesten akkor
Érzéketlenek éltek!Dehogy!
Mindenki tudta, hogy a kis királylány
Igazán csak most lehet voldog!
Fenn a mennyben évek óta
Várta reá a herceg
Karjaiban vigasztalja
S pótol be minden elvesztett percet!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.