Szikla tetején álok
A halál les le rám
Áldozati vérre szomjas
Vár rám a sötétből!
Hideg szavakat fülembe suttog
Várja, hogy hol hibázom
Mikor mondom, hogy elég volt
S hagyom, hogy magával rántson
Kezem két kezébe fogja
Ő egyedül ki szerethet
E világon nincs már senki
Kivel boldog lehetek!
Átölelem a halálom
Hogy eldobjam az életem
S végre a másvilágon
Megtaláljam, mit oly' régóta kerestem!