Hûség
Szerelmem örök hűségben fogantatott,
szívem asszonyom nyerte el kiérdemelten,
kit elhagyni nem lehet és nem szabad,
törjön rám bármily szerelmi áradat.
Vénülvén rámtörő gondolat a hűség feladása,
hisz a leány oly sok, s mind fiatal, ki férfit kíván,
de a megélt évek lerakódott élményei és fájdalmai
nem engedhetnek kilépni a megélt gyönyörűségből.
Mert vagyok a hit, mit feladni képtelenség,
a lélek, mely bennem született újjá,
s mert felmenőim példái erősítik mindennapjaim
megkövesedett erkölcseit.
De azért szeretlek te alig ismert végtelenség,
lenyűgöző szépséged bizton kiérdemelném,
hisz vadászösztönöm nyugtalan felébreszti vágyam
nyitva maradt kapuit.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.