Szabó Katalin : Számvetés

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 7 perce
Bátai Tibor 19 perce
Minimal Planet 56 perce
az univerzum szélén 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 órája
Jószándékú párbeszélgetés 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 19 órája
Gyurcsi 23 órája
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó Katalin
Számvetés

Hátamon húzom az örökös éjt
Jeges forrósága nyakamra sújt
A hajnalban keresem a felkelő reményt
Mézes, csalfa játék, csak ígér a múlt
Léptem a holnapra visz, átszeli az ébredő fényt
Huhogó bagolyénemnek a hajnallal bealkonyult.

A dac bágyadtan kapar a nyaki artérián
Lehunyom reggelem , fáradt a gondolat
csillagtalan csillogás az égi galérián
Jéggé fagyva, remegve olvadok
álomtalan álomba, -csak a zuhanás maradt-
vacogva félve a holnapot
nincs felkelő nap, csak éjre vicsorító új vallató fény
ha felébredtél, nincs már csendes éji remény

Tegnap még bíztam a mában
Csak loholok álmaim nyomában
Egy pohár tiszta víz, annyi sincs
a savas, maró gúny táborában
Maszatos ujjak ragadták előlem
Szomjuzom. Forrásom az őszinte gondolat
Riadt, konok gyermeket csináltok belőlem
De én legalább megpróbáltam. Csak ez maradt.

Nevetséges cirkusz már minden
Akrobaták, porondmesterek, bohócok,
Illuzionistak, csak már néző nincsen.
a gondolatok szemétrevaló koloncok,
s csak nézem, állok egyedül,
a kezembe nyomott kukoricával
vállamon az apró retikül
megtömve a megmaradt igaz világgal.

Az irodában az üvegablak mögül
rezignált szemek,
benne üres tekintetek
s alatta a száj monoton
közli könyörtelenül
Egy csupasz akta lettem,
A rendszer rendezett
Csak villogok mint kurzor,
mikor bitekké felezett
egy számítógép monitoron.

S már könnyem törne, de nem
A rendszeristennel szemben
nincs bennem alázat.
A sok kábult bábnak, de nem nekem!
De nincs irgalom.
Rab vagy te is, csitítsd a lázad!
Felettünk a globál birodalom.
Ne háborodj meg ember!
Köss sátáni üzletet
az embertelen villogó jelennel.

Hát újra itt az éj, s álmom nem felel
Csatát vívok nap, mint nap
összekötözött, vérző kezekkel
Az estből lüktető dél, mi nekem virrad,
szaggat törvényt felettem. Vértelen erekkel
táplálja elméjét a jelen
s cseppenként gyűjtve maszatos pohárba
a tiszta forrást. Ez maradt nekem,
s csak vetem magam tovább éltem fújtó porába

Még gyerekként mértem magam a végtelennel.
éreztem a ropogós tisztát, a való üdét
Őszíntén ébredve frissen az akkori jelennel
nem kerestem senki érdemét.
Nem márványerezet hálózta hidegen...
Vérpiros boldogsággal osztoztam az éggel
a felémnyújtott emberi szíveken.
Egynek gondoltam magam a tiszta mindenséggel.

Éreztem már gyermekem terhét
szívem alatt. S van-e tisztább annál?
Láttam szemében benne az öröklét,
s titokzatosabb a halálnál,
az örök szent igéret:
Értelme a hiábavaló létnek.
Álmaim, reményeim elvesztve
önmagam újjéledve születtem
mindenem gyermekeimbe feledve,
minden percben, mikor jelenükben fürödtem.

A reményvesztett nem én vagyok
Húzom magam át az életen
Arculcsapásként vágnak rám a holnapok,
de igazgyöngyöket adott az ég nekem
A világ keresi, védi, biztosítja magát
falakkal, aktákkal, belédültetett műanyaglapokkal
Csak keresi mindenben törvénye igazát,
de gyermekeimnek tartozik majd elszámolni
az ügyirattá degradált holnapokkal.

S én akkor már egy nagy birtokon:
Köröttem lovak, kutyák, s unokák
Elásva mélyre, az örök feledésbe
csak táncolok majd a koszos tegnapon.
A napfelkeltét frissen fejt tejjel várom,
s szénaillatú széllel érkezik a reggel.
Visszatér majd minden meg nem álmodott álmom,
hogy dolgavégzetten száljak majd el a fehér felegekkel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus