csomó
Mikor a vessző fölkerül,
mikor a hang is összedűl,
mikor Róma már közel…
A kritikus össztömeg
ágaira húz övet,
összegyűlnek percei…
És vár, átcsavarva, peckesen…
Egy gong még, és szétterül,
szétterül,
szétterül,
bokrán ágak, végtelen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.